Üdvözöllek, Mézi!

A blogom témáját tekintve egyértelműen inkább személyes. És hogy én ki vagyok? Egy lány, aki már egy jó ideje a G-Portál berkein éli mindennapjait. Egy olyan lány, aki nem fél kimondani, amit gondol - amiből rengetegszer konfliktus adódik. Úgy érzem, haladnom kell tovább ezen az úton, nem hagyhatom, hogy bárki elbizonytalanitson. És hogy miért? Mert semmi sem történik véletlenül. Oka van annak, hogy én ezt most leirom, és oka van annak, hogy te erre a blogra tévedtél. És hogy mi az ok? Légy nyitott, és rájössz!

Kódalap: LD

 
 
Seholország

002.

2016.08.23. 23:26, Limonadee

girl, grunge, and indie kép

Hello, mézik~

Épp egy olyan számot indítottam el YT-on, ami a szalagavatós műsorunkban benne volt. Nem igazán szeretnék mesélni a szalagavatómról, mert olyan kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban hogy magam sem értem. Hihetetlenül élveztem, de semmi olyan tipikus... Borzasztóan cukormázas nem volt. És igy is volt jól. Nem mi lettünk volna, ha valami olyasmit rakunk össze. A keringő szuper volt, a vacsi kellemes, az utána lévő parti meg... éééérdekes. Viszont csodálatos meggypálinkát ittam. Nem vagyok iszákos egyáltalán, de arra tényleg azt mondom, hogy fini volt.

Lényeg, ami lényeg, hogy most a bulizásról szeretnék pár szót szólni. Nem feltétlen a legjobb téma így kezdésnek, mert tudom, hogy ebben a kérdésben rengeteg vannak, akik nem értenek egyet velem.
Már magában abban sem, hogy mi maga a buli fogalma. Számomra ez nem egy csordultig telt diszkót jelent, sokkal inkább azt, hogy egy számomra teljesen ismert társasággal, akikben teljes mértékben megbízom, együtt töltünk egy estét. Még akár az sem kell, hogy bármiféle alkohol legyen az asztalon.

Régebben még így sem álltam a dolgokhoz, mindenféle ilyesmit teljesen megvontam magamtól, egyszerűen mert... Nem találtam meg a társaságomat. Még most sem mondanám, hogy ja, minden oké, teljes mértékben jól tudom magamat érezni, de azért azt hiszem, hogy lényegesen sokat fejlődtem.

Társadalomkritikának indult az egész bejegyzés, egyébként. Teljes mértékben le akartam írni a mai tiniket (girl, te is az vagy~) amiért szinte minden második cigizik és minden héten taccs részegre issza magát, vagy éppen az egyik bokorban dugatja meg magát egy idegennel. Ez továbbra is igy van, bármennyire is nem akarunk erről tudomást szerezni. De amikor ilyen dolgokról van szó, egyszerűen nem tudom többé a fiatalságot okolni.

Érettségi előtt csak arra tudtam gondolni, mikor lesz végre egy szabad, nyugis napom, amikor egyszerűen csak szabad vagyok. És ez többnyire akkoriban abban valósult meg, hogy felmentem a városba, ahol a barátom lakik és a barátainkkal annyit ittunk, amennyi elég volt végre ahhoz, hogy ne gondolkozzak. És ha én, aki alapvetően egy borzasztóan introvertált személy, és aki életében nem gondolta úgy, hogy az ivászat vezet valahova, mégis megtettem nem egyszer abban az időszakban, akkor az a réteg, aki sokkal fogékonyabb erre, mégis hogy a fenébe ne tenné?

Túl sok mindenen mennek keresztül a fiatal felnőttek. És ezt most mondom úgy, hogy még csak most ballagtam a gimiből, előttem az egész élet, alig ismerek valamit... Ha már most ezt gondolom, nem tudom mi lesz a folytatás. Én tartok tőle. Társadalmi elvárás, megfelelési kényszer mindenféle irányba, nem foglalkoznak a kreativitással, az egyéniség kifejlődésével... Nem a tinikkel van a baj. Eddig én is azt hittem. De ha a társadalom nem olyan lenne, amilyen, akkor a tinik sem azt tennék, ami.

Címkék: vélemény

001.

2016.08.22. 20:41, Limonadee

sky, sunset, and city kép

Üdv, mindenki~

Hát visszatértem. Ugyan más oldallal, de hát az végül is kit érdekel? Tiszta lap, nemde? Nem szeretnék magyarázkodni, miért hoztam létre. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy muszáj. Hiányzott. Nem tudnám megmondani, mi is pontosan. Olykor úgy éreztem, mikor még folyamatosan csináltam, hogy csak teher ez az egész, de úgy látszik segített ez az egy év kihagyás, mert most úgy gondolom abszolút motiváltan térhetek vissza.

Beszélgessünk egy kicsit a nyárról. Nem akarok túlságosan negatív lenni, de pillanatnyilag tényleg úgy érzem, hogy életem egyik legrosszabb nyarán vagyok túl. És hogy miért is? Kezdjük ott, hogy semmit nem csináltam. Az égvilágon semmi olyat, aminek lenne is értelme, amire rá lehet húzni a tipikus tini tevékenységekkel telt címszavakat. Itthon voltam, szinte végig ebben a négy hónapban - merthogy ugyebár idén érettségiztem és plusz egy hónap. Hogy én mennyire nem bántam volna, ha ezt a négy hónapot elfeleztük volna.

Aláírom, szükségem volt egy kis pihenésre. Az érettségimmel minden rendben, nem mondom,  hogy az enyém lett a legjobb, de határozottan jobban sikerült, mint vártam. Az egyetemre felvettek, hamarosan kezdődik, pontosan szeptember 12-én.

A kérdés már csak az lehet, hogy egy remek érettségivel és egy egyetemi felvettek SMS-el miért nem elégszem meg? Leginkább azért, mert nem akartam egyetemre menni, és bár biztosan jó lesz, de azért mégis... A nyaram borzalmas volt. Körülbelül két héttel ezelőttig az egész csak arról szólt, hogy folyamatosan szorongtam, mindennapos volt a bőgés, olykor ok nélkül. És hogy miért? A fene se tudja. Kapcsolati zűr, amit talán sikerült megoldani vagy nem. Egy egyhetes szakitás, amiben ha lehet még annál is többet foglalkoztunk a másikkal, mint máskor. A problémák most nem tértek vissza, mint ahogyan az lenni szokott, mert talán mindketten rájöttünk, hogy kicsit fontosabbak vagyunk egymásnak, mint ahogy azt mások gondolják.

A társasági életem valami katasztrófa. És mi még apokaliptikusabb? Hogy nem is feltétlen szeretnék ennél több embert magamhoz engedni. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen pillanatnyilag azt érzem, hogy annak ellenére, hogy szükségem van arra, hogy körül vegyenek emberek, tudom, hogy IGAZI barátokra van szükségem és nem csak olyanokra, akikkel a szombat estémet eliszogathatom.

Úgy érzem, felnőttem. És végre megismertem magamat. Ehhez kellett egy decembertől idáig terjedő olyan borzasztó szakasz, amikor csak ok nélkül ki voltam akadva. És büszkén mondhatom, hogy megérte. Persze, lehetett volna kicsit kevesebb, hamarabb is észhez térhettem volna, de hát kit érdekel? Az eredmény megvan, a célok megvannak, jövő ilyenkor pedig már lehetőleg egy "saját" lakásból pötyöghetek nektek. Igen, nagy terv, hogy jövő ilyenkorra kiveszek szépszerelmemmel egy lakást valahol az egyetemtől nem messze (a hely megvan, már csak az anyagiak kellenek hozzá, no nem mintha ez olyan überegyszerű lenne, de hát aki mer, az nyer). Munkahelyet szeretnék. Tanulni. Szeretni. Szeretve lenni.

Lényeg, ami lényeg, hogy boldogságosságosság van most nagyon, problémák 90%-a megoldva, a maradék 10 pedig nem lényeges? Emlékszem, a Night Star GP-t is ilyentájt alkottam meg, csak az augusztus 20 volt. Nos, most 20-án más dolgom volt. Mucival tűzijátékozni meg csillagokat nézni. Meg várat mászni és beöltözni középkori viseletbe és pózolni vele aztán nevetve megszabadulni tőle, mert borzasztó meleg volt még nélküle is. Ezer szónak is egy a vége - üdv újra, Mindenki!

Címkék: személyes
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |