Seholország

104.

2017.09.06. 15:00, Limonadee
Beauty Blogger Tag

makeup, pink, and naked kép

Sziasztok, Mézik!

Tudjátok nem vagyok beauty blogger, de mikor megláttam ezt a kis kérdőivet, úgy gondoltam, nekem ezt ki kell töltenem, mert nagyn jő és számomra érdekes kérdések vannak benne. Eredetileg Orsinál láttam, majd később Dzsenii is megosztotta a saját válaszaival. Remélem érdekelni fog titeket is!

1. Emlékszel az első sminktermékedre?

Szerintem 10 éves körül lehettem, mikor anya megvette nekem karácsonyra a legelső smikkészletemet. Volt bene egy rúzs, talán hat szemhéjpúder, és egy körömlakk. Már akkor is nagyon szerettem velük játszadozni, de akkor természetesen csak otthon, sminkelni nem is kezdtem el csak 9.-ben, akkor is csak egy szempillaspirált használtam.

2. Mit vársz el egy jó szempillaspiráltól? Megtaláltad már a számodra megfelelőt?

Leginkább azt, hogy göndöritsen. Szerencsés vagyok, hiszen a szempilláim eléggé hosszúak is és dúsak, igy ilyen téren nincs nagy elvárásom, viszont egyenesek, és a szempillagondöritő csak eltöri őket, igy nagyon nem használom. Jelenleg úgy érzem, hogy megtaláltam A SZEMPILLASPIRÁLT, viszont ilyen tekintetben szeretek kisérletezni. Most a L'oreal Miss Mangáját használom, amit imádok, de kijöttek egy Miss Baby Rollal, amiről jókat hallottam, illetve van még itthon egy felbontatlan Yves Rocher-s is, úgyhogy lehet valamelyikük letaszitja majd a trónról.

3. Milyen fedésű alapozót részesítesz előnyben?

Alacsony-közepes fedés. Nincs is nagyon rá szükségem, igazából. Viszont mióta elkezdtem kisérletezni velük (ez most tavasz-nyár), az óta szinte minden nap felviszek valamit, mert rájöttem, hogy sokkal szebb lesz tőle a bőröm. Ennyit arról, hogy öregit, meg árt a bőrödnek. De egyébként szerintem ha mindenki megtalálja a saját maga bőrtipusának megfelelőt, akkor azzal nem jár rosszul. Mert igen, engedi szellőzni a bőrt, és hidratál is, sőt, a káros anyagoktól és portól is megvédi az arcodat. Egyébként nekem most a kedvencem a Catrice HD Liquid alapozó.

4. Melyik a kedvenc high-end sminkmárkád?

Sikerült két hete kb. beszereznem egy Urban Decay Naked palettát, a 3-asat, és egyszerűen SZERELEM. Mindenesetre, nem tudom, hogy a Morphe pontosan minek számit, de ha high end, akkor inkább azt mondanám. Ecseteim vannak tőlük, és valami fantasztikusak! És amit utálok: Mac. Tudom, hogy nem volt kérdés, de utálom, és minden egyes ilyen kérdésnél kötelességemnek érzem megemliteni, mennyire felhypeolt és semmit sem tud. Nem elég pigmentált, nem elég tartós, egyedül a rúzsai tetszenek, meg a Fix Plus, de mást biztos nem vennék tőlük.

5. Melyik általad eddig nem használt sminkmárkát szeretnéd kipróbálni a leginkább?

Zoeva. Ez egy beidőzitett bejegyzés, úgyhogy lehet Angliában sikerül majd beszereznem egy-két ecsetet tőlük (ha igen, akkor ide majd irok), de annyit hallottam már róla, meg hogy mennyire jó, úgyhogy a közel jövőben szerintem biztos, hogy rendelni fogok tőlük valamit.

103.

2017.09.06. 11:23, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

6. nap: Hat dolog, amit vársz az őszben:

  • Őszi illatú gyertyákat
  • Az eső és a falevelek illatát
  • Pumpkin Spice Latte
  • Legyen végre megint rutin az életemben
  • Tudom, hogy már mindjárt itt a karácsony
Címkék: szeptember tag

102.

2017.09.05. 23:28, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Én... Nem tudom mit mondjak. Egyszerűen a sirás kerülget. Nem tudom, mennyire ismertek, nem tudom, mit gondoltok igy látatlanba rólam. De az tény, hogy az emberekkel MINDIG igyekszem kedves lenni. És inkább úgy vagyok vele, hogy ha jót nem tudok mondani, akkor inkább semmit, mert tudom, mennyire meg tudják az emberek bántani egymást.

Nyers vagyok. Nyers, de nem gonosz. Kimondom, amit gondolok, de sosem úgy, hogy azzal másokat megbántsak. Szeretek diplomatikus lenni, mert nekem nem éri meg az, hogy veszekedjek az emberekkel. Vitázni szeretek, de az más tál tészta. Mindenesetre sokan nem kedvelnek, de egyikük sem azért, mert gonosz lennék, sőt azok az emberek nekem mondják el a bajukat, akik amúgy nem kedvelnek - ez mi már amúgy na mindegy...

És akkor... És akkor ezt kapom. Én őszintén annyira kibuktam ezen az egészen, hogy most már sirok is. Tudom, teljesen feleslegesen, mert ez nem érdekli az adott személyt. Nem érdekli az adott személyt, hogy mennyire sokat adok az ilyen KIVÁNOM hogy ez meg az legyen veledre... Igen, vallásos vagyok. Nem katolikus... Legalábbis nem az a fajta, amire alapból gondol az ember, de ez most lényegtelen. Hiszek Istenben. Hiszek az akaratban. Hiszek a kivánságokban. Hiszek abban, hogy csak jót vagy semmit, mert tudom, EZ nekem mennyire fáj, hát még ha több lett volna ebből. 

Nem értem, miért ilyenek az emberek. Nem értem, miért kell mindenből a legrosszabbat leszűrni. ÉN nem vagyok empatikus. Én, aki ha egy állatot meglát az utcán kisirja a kispárnáját. Én, aki nem tud másra rosszat mondani. Én, akihez mindig jönnek hogy kiönthessék a szivüket. Én, aki a nevezetes hurrikánról annyi videót néztem meg, hogy a végén aludni sem tudtam, mert szörnyű, hogy ez történik az emberekkel. Ez történik az állatokkal, mert egy madárra vagy egy kutyára, esetleg egy rókára ki gondol ilyenkor? Nem fogom kifejteni ezt egy vadidegennek. Legyek csak geci, mert egy kérdést fel mertem tenni. És hogy miért kezelem ebben a szituációban a hurrikánt ennyire "semminek"? Mert csomagok szempontjából nem fontos. Igen, utána néztem. Ha hurrikán miatt lenne, akkor egy szavam se lenne a késés miatt, de nem amiatt van. Ezért is bátorkodtam a kérdést feltenni.

Amúgy igen, az én lelkiismeretem tiszta. Tiszta, mert ártatlan kérdés volt, tiszta, mert nem tudnék SOHA ilyet irni vagy mondani senkinek. 

És hogy miről is beszélek:

101.

2017.09.05. 19:22, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

5. nap: Top 5 kiemelkedő dolog a nyaradból:

  1. Anglia. Nagyon sok minden történt, ami jó volt, sok minden, ami rossz volt, de összességében nagyon hálás vagyok azért, hogy eljuthattam oda, és láthattam azokat a csodálatos helyeket. Tudjátok én nagyon oda meg vissza vagyok a szépirodalomért, különösen Chales Dickens illetve a Bronte nővérek könyveiért, és mikor megtudtam, hogy eljuthatok azokra a helyekre, ahol ezek játszódnak... Hát mit ne mondjak nagyon megörültem, és az enyhe kifejezés. És mikor Pocok elvitt a Sherlock Holmes múzeumba!
  2. Pocok. Végre nem olyan nyarunk volt, mint az eddigiek, tudtunk végre minőségi időt együtt töteni, amiért nagyon de tényleg nagyon hálás vagyok. Nekem a szeretetnyelvem az együtt töltött idő, és ha ebből hiányt szenvedek, akkor képes vagyok akár saját magamnak olyan depressziv hangulatot csinálni, hogy utána sehogy sem tudnak kihúzni belőle. 
  3. Családom. És a velük eltöltött idő ugyebár. Nagyon hiányzott, különösen az, hogy nagyival végre tudjak beszélgetni.
  4. Dolgozhattam egész nyáron. Mondjuk elég keveset mentem, mert a munkahelyem borzalmas, erről BQ-n irtam is egy bejegyzést. Lényeg, ami lényeg, hogy nagyon örültem, hogy volt egy hely, ahol ugyan nem szerettem dolgozni, de mégis megtudtam, hogy ha valamit el szeretnék érni, azért meg is kell dolgoznom. 
  5. Agymenők. Egész nyáron ezt néztem, és őszintén szólva a Heartland után a kedvenc sorozatom. Ha rossz volt a kedvem megnevettetett, megvigasztalt, együtt aggódtam a szereplőkkel. Nagyon, de tényleg nagyon örülök, hogy nyár elején elkezdtem megnézni.
Címkék: szeptember tag

100.

2017.09.04. 15:00, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nos elérkezett az élménybeszámolós bejegyzés. Igazság szerint nem voltam biztos benne, mikor jöttem haza még  akkor sem, hogy meg kellene-e irnom ezt, de végül is ez az én blogom. És miért ne tenném, hiszen régen is mindent leirtam nektek. Mostanság egy kicsit ezek a bejegyzések elmaradtak, pedig nagyon sokszor gondolkoztam, hogy jó lenne megosztani veletek, mi történt velem. Illetve hiányzik is.

No de nem is fecsérelem tovább a szót, térjünk rá a lényegre. Vasárnap, azaz augusztus 20-án indultunk Pocokkal neki a nagyvilágnak. Reggel nyolc körül indultunk, és délre fel is értünk Pestre. No, aki már régebb óta követ, az tudja, hogy nekem Pest a mindenem. Mióta Pocokkal novemberben elmentünk oda, az óta csak arról tudok álmodozni, mikor fogunk oda felköltözni.
Miután megérkeztünk a vonattal, rögtön a szállásra mentünk, mert ismételten új szállást sikerült kifogni, ergo meg is kellett keresni, illetve annyi cuccunk volt, hogy azzal metrózgatni egyszerűen borzalom volt. (Szerencsére metro közelben volt a szállás, és ahhoz képest, milyen olcsó volt, szép tiszta is, úgyhogy valószinűleg következő alkalommal is ott fogunk foglalni.) Ezt követően pedig találkám volt egy lánnyal, ugyanis... Mély levegő, drágák... Megvettem életem első Naked palettáját, méghozzá a 3-asat! Nagyon szép szinek vannak benne, bár annyira nem vagyok vele megelégedve. Inkább kiadtam volna ezt a pénzt Colourpop termékekre, szerintem elégedettebb lennék vele.

A 20-át illetve a 21-ét Pesten töltöttük. Igazság szerint voltunk a várban, megnéztük a tűzijátékot (hatalmas élmény volt, meg is beszéltük Pocokkal hogy jövőre is ott a helyünk), meg hát a szokásos programok - városnézés. Plusz még ugyebár be kellett vásárolni ajándékokból is. És ami hatalmas öröm volt, és sajnáltam, hogy repülővel mentünk, mert nem tudtam több dolgot vásárolni: Árkádban le voltak akciózva a Yankee Candle-ök. Minden. Sajnos bezár a bolt, ahonnan régebben vettem tartokat (első emeleten volt ilyen lakásdekor bolt, ahol árultak YC gyertyákat is, tartokat is, és olcsóbban mint a márkaboltban), és most szinte fillérekért el lehetett őket hozni. Meg amúgy mindent. Ha még nyitva van, és pestiek vagytok szerintem mindenképp megéri benézni.

No, de akkor térjünk is át az utazásra, meg a repülőre. 21-én este már nyolckor a szálláson voltunk, mert mi bizony ALUDNI fogunk. Aha. Ebből az lett, hogy Pocok aludt fél órát egyszer, én semennyit, végighallgattuk legjobb barátnőm problémáit telefonon, aztán Pocok még annyira toppon érezte magát, hogy ő biza még a buszmegállóba is kisétál hajnalban, mert meg kell nézni, merre van. Ja, és elindultunk a busz érkezte előtt egy órával, mert mi átsétáljuk a várost addig~ Aha, nem. Végül leültünk a buszmegállóban és beszélgettünk. Mondjuk arra szükség is volt, eléggé érekes a kapcsolatunk mostanság. A busz egyébként fél háromkor indult, égyre voltunk kint a reptéren, és hatkor indult a repcsink.

Nagyon féltem a repülőtől. El sem tudjátok képzelni, mennyire gyomorideggel mentem ki a reptérre. Meg előtte mik jártak a fejemben. Mindenesetre, maga a reptér egy kész katasztrófa, de legalább nem kellett sokat időzni, meglepődtem hogy egy darab fél literes ásványvizért elkérnek 1000 forintot, de végül is minden rendben volt. Na és a repülő. Hát, Mézik, fantasztikus volt! Az egész egyszerűen... Imádom! Különösen a fel- és leszállás volt emlékezetes, amikor már elértük az utazómagasságot csak olyan... Olyan mintha egy nagyon keskeny, tömött buszon ülnél és valami hihetetlenül sima úton haladnátok. Amúgy... nem tudom, ki hogy van vele, de elvileg nagy turbulencia volt, de észre se vettem szinte. Amennyire komolyan beállitották ezt az egészet, szinte semmi sem volt.

Mire megérkeztünk Angliába, már teljesen ki voltunk készülve a több, mint 24 óra ébrenléttől, igy az első napunkon leginkább aludtunk, illetve Chathamben mászkáltunk egy kicsit. Szerencsétlenségünkre Pocoknak sikerült elkapnia egy kis náthát, igy a második nap is szinte csak Chathamről szólt, de annyira nem is bánom, nagyon szép város
Harmadik nap sikerült összeszednünk magunkat annyira (mivel ekkorra már én is lebetegedtem), hogy reggel elinduljunk Londonba. Mondanom sem kell, hatalmas elvárásaim voltak, főleg, hogy egyik osztálytársam kedvenc városa, és nagyon felhype-olta. Eléggé csalódás volt, mit ne mondjak. Igen, nagyon szép épületek vannak ott, a turistalátványosságok nagy részét megnéztük (csak kivülről, mert tudtuk, hogy egy nap alatt nem tudunk mindent megnézni belülről), sőt még Greenwich-be is elmentünk. De az egész egyszerűen... többet vártam a nagy Nyugattól. Én egyszerűen... ki merem jelenteni, hogy Angliától mi, azaz Magyarország, sokkal többet érünk! Higgyétek el, ha nem igy gondolnám, nem mondanám, de most, hogy láttam, hogy a metro olyan szinten van mint nálunk a hármas metro, hogy a városban a közlekedés borzalmas, hogy ugyan úgy szegények az emberek... Egyszerűen elküldeném azokat a tiniket, akik azt mondják, kimegyek Angliába meg Németországba, mert ott majd milyen jó lesz, hogy nézzék meg, hogy nem. Nem jobb. Erről majd lesz bejegyzés.
Amúgy ha már London... Pocoktól kaptam a Debenshamból két Kat von D rúzst! Mézik én annyira imádom őket! Biztos, hogy ha legközelebb is kint járok, beszerzek belőlük még pár árnyalatot. Nem mondom, hogy olcsó, sőt, de minden pénzt megér!

No de térjünk is vissza... A csütörtök Londonról szólt, pénteken pedig, mint egy kis család, elindultunk Bowingtonba. Tank múzeum, Pocokkal oda meg vissza vagyunk érte. Lényeg, hogy nagyon tetszett, ültem lánctalpasba, szép volt, jó volt, kaptam egy macit. Ééééés~ Bowington után sikerült még utolsóként jegyet venni Stonehenge-hez!!! Ez volt minden álmom Angliával kapcsolatban, komolyan! Hatalmas élmény volt. Mindig is spirituális beállitottságú voltam, úgyhogy nekem aztán duplán nagy élmény volt. És mivel már utolsóként vettünk jegyet, nem is volt sok ember, úgyhogy nyugodtan nézelődhettünk.

Végül pénteken volt a nagybevásárlás, mostohaanyóskám (akit amúgy imádok~) elkisért pár olyan boltba, ahol tudtam anyáéknak venni szuvenirt, illetve végül sikerült az osztálytársainknak is beszerezni pár érdekes dolgot. (Bár lehet a végén megtartom őket, mert továbbra sem vagyunk jóban.) És Mézik, olyan szép cipőt találtam! Lehet majd fogok hozni nektek bejegyzést is az angliai szerzeményekről, mert vettem pár dolgot.

No és végül vasárnap neki is indultunk a hosszú útnak. Borzalmas volt. A komptól féltem a legjobban, de pont, hogy az volt egy olyan dolog az egész útban, amit még élveztem is. Rosszullét nélkül! Egyébként meg tényleg szörnyű volt, apósom kitalálta hogy egy nap alatt érjünk le Balatonra, ő a felét végigaludta, mi meg vezettünk. Megjegyzem, életemben először vezettem autópályán, hajnalban, 24 óra ébrenlét mellett, de mit számit az? Mindegy, nagyon, de tényleg nagyon dühös voltam másnap mindenkire, és úgy voltam vele, hogy ha nekem még egy napot ott kell töltenem, akkor inkább fenéket bele, hazajövök vonattal, még az is jobb.

No, lényeg, ami lényeg, hogy 29-én értünk haza hajnali 2-re. Nem mondom, hogy rossz volt, sőt, ha az utazás nem lett volna, akkor azt mondanám, minden flottul ment volna. Igy annyira nem. De még igy is azt mondom, hogy feledhetetlen, és hatalmas élmény, és nagyon hálás vagyok, hogy emehettem Pocokkal, eljuthattam a Baker Streetre, a Stone Henge-hez és még regeteg mindenhova!

(Képek a bővebbenben, feltöltés folyamatban)

 

Semmi sem lehetetlen
 
19. Lány. Pocok. Egyetem. Sorozatok. Könyvek. Blogolás. Romantika. Yankee Candle. Sminkek. Vásárlásmánia. Jegyzetelés. Mindenamiirószer. Halhatatlanok. Starbucks. Heartland. PFUDOR.
Kódalap: GF