Seholország

108.

2017.09.11. 19:53, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nem tudom, kinek célzom ezt a bejegyzést. Egy kivánság... Szeretnék végre boldog lenni. Úgy igazán. Nagyon sok minden van, ami az utóbbi időben zavar, ami miatt nem tudok, egyszerűen tényleg nem vagyok képes arra, hogy őszintén mosolyogjak. Igen, leginkább ez azért van, mert Pocokkal gondjaink vannak. Mindig is voltak, mert a családja finoman szólva nem csak engem, de még őt sem tűri el. Emiatt pedig a "nem találkozhatsz vele, most itthon van dolog, ne menj" mindennapos dolog, mi pedig szépen lassan beleőrülünk ebbe. Konkrétan annyira ideges vagyok amiatt, hogy bánnak vele, hogy folyamatosan, napi szinten fáj a gyomrom, konkrétan enni nem tudok maximum falatokat fél naponkéntt, a fejem pedig szétmegy. 

Határozottan nem jó ez igy. Próblunk tenni ellene. Folyamatosan. Vagy összejön, vagy nem. Szeretem, jobban mint az életemet. Komolyan nem tudom, mi lenne velem nélküle, mert bármi is történjék, tényleg egy hatalmas támaszom volt mindig is, még akkor is, mikor az exemmel szakitottam. Akkor is ott állt mellettem. És igazság szerint mióta ismerem, folyamatosan. Igen, nem mondom, én is tettem érte, ezzel talán pont ő van a legjobban tisztában. És az is igaz, hogy lehet hogy még csak 2,5 éve vagyunk együtt, de olyan, mintha legalább a dupláját megéltük volna már. Ha nem többet.

Pont emiatt vagyok hajlandó azt mondani, hogy igen, bármennyi szarság is van most az életünkben, bámennyi rossz dolog történt velünk, bármennyire is nem ért meg sokszor, tudom, hogy ő az, akivel le akarom élni az életemet, és akivel boldog lehetnék. Igazán boldog. Csak a mi időnk még nem jött el...

11. nap: kivánj valamit.

Még nincs hozzászólás.
 

Semmi sem lehetetlen
 
19. Lány. Pocok. Egyetem. Sorozatok. Könyvek. Blogolás. Romantika. Yankee Candle. Sminkek. Vásárlásmánia. Jegyzetelés. Mindenamiirószer. Halhatatlanok. Starbucks. Heartland. PFUDOR.
Kódalap: GF