Üdvözöllek, Mézi!

A blogom témáját tekintve egyértelműen inkább személyes. És hogy én ki vagyok? Egy lány, aki már egy jó ideje a G-Portál berkein éli mindennapjait. Egy olyan lány, aki nem fél kimondani, amit gondol - amiből rengetegszer konfliktus adódik. Úgy érzem, haladnom kell tovább ezen az úton, nem hagyhatom, hogy bárki elbizonytalanitson. És hogy miért? Mert semmi sem történik véletlenül. Oka van annak, hogy én ezt most leirom, és oka van annak, hogy te erre a blogra tévedtél. És hogy mi az ok? Légy nyitott, és rájössz!

Kódalap: LD

 
 
Seholország

112.

2017.10.01. 15:00, Limonadee

harry potter, book, and coffee kép

Sziasztok, Mézik!

Ének. Még több ének. Kossuth Lajos táborában. A furulya az ellenségem. Infózéhá máris??? Pocok itt van. Már egy hete. Új kinézet. Remélem tetszik. Filozofálás. Kockulás. Nevetés az X-faktoron. Szobabicikli éljen! Még mindig nincs Heartland felirat. Lúgosviz. Nem fáj a pocim végre. Iskola, iskola és iskola. Nincs szabadidőm. Tanulni kéne, hogy ne maradjak le. Kellene valami rendes bemutatkozó szöveg. Weheartit. Zoella könyv. Nem is rossz ötlet. Többet kellene olvasnom. Van egy rakat könyvem, amik várnak rám. Melegben egy teával a kezemben olvasni + Puszedli és Pocok. Kellene ecseteket rendelni, de nincs mánim. A Colourpop szerzeményeim valami fantasztikusak. Alig vártam, hogy ide érjenek. A rózsaszin-arany a kedvencem. Duokrómmánia. Björn. Kattolj a bővebbenre, ha tudni szeretnéd, mi ez.

111.

2017.09.29. 21:35, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Szeretnék most egy kis fejleménnyel jönni nektek. Egyelőre minden rendben van a közös életünkkel kapcsolatban - mondjuk egy hét, ilyenkor még nem is nagyon lehetnének problémák. Nem mondom, hogy teljes mértékben minden megváltozott, mert amúgy nem igazán. Pocok eddig is annyit volt itt, amennyit tudott, és amúgy is vagyunk már egy jó ideje együtt, pont emiatt annyira nem is nagy törés. Inkábbb az én és az a ő lelkének is sokkal könnyebb, hogy ez egy kimondott dolog.

Iskola terén eléggé jól állok. Vagyis, magamhoz képest. Igen, fáradt vagyok szörnyen, megvisel a minden nap 6-ig suliban lenni, főleg, hogy következő héten még szombaton is be kell mennünk... Na de mindegy, már lassan vége ennek az egész heti dolognak, aztán legalább felszabadul még a péntekem is. Mehetnék dolgozni utána, de szerintem egyszerűen erőm nem lesz novembertől menni, mert akkor meg lassan már zh időszak - és inkább az iskola rendes megcsinálására hajtok, mint egy 10 ezres kiegészitésre, mert többet úgysem birnék.

Apropó... Kezdem megint úgy érzeni, hogy van helyem a szakmában, mármint a tanitóiban. Nem mondom, hogy nem szeretnék egy kozmetikus, sminkes tanfolyamot letudni, mert de, nagyon is, ha másért nem, azért, hogy magamhoz értsek legalább, de nem is tudom... Lehet annyira nem is lőttem mellé a választáskor. Semmi sem történik véletlenül, minden cselekedetünknek oka van, minden egyes dolognak, ami velünk történik.

Emellett pedig úgy gondolom, hogy ha már itt vagyok, és a diploma miatt igyis-úgyis letudok itt még 3 évet, akkor már nem mindegy, hogy ha élvezem is? Minden akarat kérdése ha akarom, hogy jó legyen, ha szeretném, hogy minden rendben menjen, akkor igenis minden oké lesz, és sikerülni fog az egyetem is, a pesti élet is, a család, a lovarda, az állatmenhely. Minden. Minden rajtam múlik

Remélem veletek is minden rendben van, kitartást nektek a következő hétre, és jó pihenést a hétvégére - használjátok ki az utolsó, még talán meleg hétvégéket~

Címkék: személyes update

110.

2017.09.24. 13:57, Limonadee
Egy új élet kezdete

home, light, and candle képSziasztok, Mézik!

Nos, az a helyzet, hogy az utóbbi időben rengeteg minden történt. Emlitettem, hogy nagyon rosszul érzem magam, és ennek testi tünetei is voltak. Ergo reflux. Már nagyon, de nagyon rég óta húzódik az ügy, úgy körülbelül nyár elejétől, és végre most, azaz szeptember közepén sikerült ezen változtatni.

És hogy hogyan? Mint emlitettem, Pocokkal az utóbbi időben rengeteget vitatkozunk, mert egyikünknek sem volt jó az adott helyzet. És mondanom sem kell, egész nyáron át tartott ez az egész, sőt, ami azt illeti, egész eddigi közös múltunkra igaz az, hogy nem volt olyan időszak, amikor egy hétnél tovább béke lett volna, mert folyamatosan a család miatt ment a hiszti. És ennek most végre vége.

Pocokkal összeköltöztünk. Jobban mondva egy vita után úgy döntött, hogy itthagyott, és úgy érkezett vissza, hogy minden holmiját magával hozta. A tegnapi nap arra ment el, hogy összepakoluk a szobámat, hogy mindketten el tudjunk férni. De ha ti még láttatok boldog embert... Na, mi azt milliószor túlszárnyaltuk. Nincs az, hogy a közös idő abból áll, hogy dolgozunk, nincs az, hogy nem találkozhatunk akár hónapokig, nem lehetünk együtt iskola után. Végre nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz elég időnk egymásra, illetve, ami a legfontosabb: beszélgetni is tudunk

Nekem egy kapcsolatban a minőségi időn kivül a beszélgetés a legfontosabb, ugyanis, ha valakivel nem tudok értelmesen beszélgetni, komolyabb dolgokról is, akkor veszett fejsze a nyele. És a tény, hogy mindketten ugyan olyan témákért érdeklődünk, csak megkönnyitik ezt - az pedig, hogy most már alkalmunk is van erre... Hihetetlenül boldoggá tesz.

Tehát igen, most ez a helyzet. Nem tudom, hogy fogjuk megoldani, bár magunkat ismerve biztos, hogy minden rendben lesz. Furcsa, az biztos, soha sem töltöttünk még 2 hétnél több időt folyamatosan együtt. Az is a mostani angliai utazásunk volt, de az azért teljesen más, mint a mindennapokban együtt lenni. 

Veletek minden rendben van, Mézik?

Címkék: személyes szerelem

109.

2017.09.18. 18:10, Limonadee
Elbuktam

Sziasztok, Mézik!

Elbuktam a szeptemberi taget. Nem, nem akarok és nem is tudok semmi értelmes indokot felhozni, egyszerűen csak ilyen vagyok, folyamatosan ekezdek valamit nagy gőzerővel, aztán pár nap alatt kihuny minden érdeklődés azzal kapcsolatban. Igen, saját magam alatt vágom a fát, saját magamat kergetem bele még hatalmasabb gödrökbe, mert ha el se kezdeném, legalább nem csalódnék, hogy abbahagyom. 

Akkor mégis miért csinálom? Miért akarok mindenkinek megfelelni? Miért sminkelek minden nap, mikor tudom, hogy egyesek úgy néznek egy sötétlila rúzs miatt rám, mintha valami sátánista lennék? TUDOM, hogy ha az lennék se lenne köze hozzá senkinek, igy meg aztán végképp, de valamiért mégis figyelek rájuk. Érdekel, mit gondolnak rólam. Érdekel, de nem kellene, mert tudom, hogy csak saját magamat bántom. 

Tanácstalan vagyok. A bloggal kapcsolatban is, az életemmel kapcsolatban is. Sok minden, amit eddig igaznak hittem most már még abba sem tudok kapaszkodni. És hogy miért? Nem azért, mert megbizom az embereken. Én? Ahhoz bizony nagyon sok mindenen túl kell esni, hogy én bárkire is azt tudjam mondani, hogy igen, te bizony elnyerted a bizalmamat. Aztán pedig mi történik? Ismételten egyedül maradok.

Nem akarok. Nem tartom magam rossz embernek. Szerencsére az osztálytársaim már hozzámszoktak. Én is hozzájuk. Mégis, mikor egyikük, aki ráadásul még fiú is, megjegyzést tesz a sminkemre... Őszinté elgondolkoztam rajta, hogy mindent kidobok. MINDENT. Teljesen felesleges, tudom, mert az én életem, én bőröm, azt teszek vele, amit jónak látok, és tudom, hogy ő is viccnek szánta, egyszerűen csak... Ismét érzem, hogy mindenre ugrok. Mondanám, hogy mindenen elsirom magam, de pont, hogy nem. Egyszerűen csak vagyok. Robbanásra készen minden egyes pillanatban. A hozzám legközelebb álló osztálytársaim, illetve Pockon kivül egyszerűen mindenkitől félek. 

Félek, de mégsem. Sosem volt olyan, hogy ne merjem megmondani a véleményemet. Igen, ilyen vagyok. De mégis félek az emberektől. Nem szeretem, ha megérintenek. Sőt, egyenesen rettegek attól, mi lesz, ha valaki véletlenül megfogja a kezemet. Nem bántott senki, sosem ütöttek meg (még jó...), mégis... Csak be akarok gubózni. Nem akarom, hogy megbántsanak, mert mostanság bármi apróság akkora fájdalmat tud okozni, hogy legszivesebben berohannék a szobámba és soha ki nem mozdulnék onnan.

Megint kezdődik. Nem akarom. Kibirtam egy évet nélküle, nem kell, hogy most, pont most ismét előjöjjön.

Címkék: személyes mindenes

108.

2017.09.11. 19:53, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nem tudom, kinek célzom ezt a bejegyzést. Egy kivánság... Szeretnék végre boldog lenni. Úgy igazán. Nagyon sok minden van, ami az utóbbi időben zavar, ami miatt nem tudok, egyszerűen tényleg nem vagyok képes arra, hogy őszintén mosolyogjak. Igen, leginkább ez azért van, mert Pocokkal gondjaink vannak. Mindig is voltak, mert a családja finoman szólva nem csak engem, de még őt sem tűri el. Emiatt pedig a "nem találkozhatsz vele, most itthon van dolog, ne menj" mindennapos dolog, mi pedig szépen lassan beleőrülünk ebbe. Konkrétan annyira ideges vagyok amiatt, hogy bánnak vele, hogy folyamatosan, napi szinten fáj a gyomrom, konkrétan enni nem tudok maximum falatokat fél naponkéntt, a fejem pedig szétmegy. 

Határozottan nem jó ez igy. Próblunk tenni ellene. Folyamatosan. Vagy összejön, vagy nem. Szeretem, jobban mint az életemet. Komolyan nem tudom, mi lenne velem nélküle, mert bármi is történjék, tényleg egy hatalmas támaszom volt mindig is, még akkor is, mikor az exemmel szakitottam. Akkor is ott állt mellettem. És igazság szerint mióta ismerem, folyamatosan. Igen, nem mondom, én is tettem érte, ezzel talán pont ő van a legjobban tisztában. És az is igaz, hogy lehet hogy még csak 2,5 éve vagyunk együtt, de olyan, mintha legalább a dupláját megéltük volna már. Ha nem többet.

Pont emiatt vagyok hajlandó azt mondani, hogy igen, bármennyi szarság is van most az életünkben, bámennyi rossz dolog történt velünk, bármennyire is nem ért meg sokszor, tudom, hogy ő az, akivel le akarom élni az életemet, és akivel boldog lehetnék. Igazán boldog. Csak a mi időnk még nem jött el...

11. nap: kivánj valamit.

100.

2017.09.04. 15:00, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nos elérkezett az élménybeszámolós bejegyzés. Igazság szerint nem voltam biztos benne, mikor jöttem haza még  akkor sem, hogy meg kellene-e irnom ezt, de végül is ez az én blogom. És miért ne tenném, hiszen régen is mindent leirtam nektek. Mostanság egy kicsit ezek a bejegyzések elmaradtak, pedig nagyon sokszor gondolkoztam, hogy jó lenne megosztani veletek, mi történt velem. Illetve hiányzik is.

No de nem is fecsérelem tovább a szót, térjünk rá a lényegre. Vasárnap, azaz augusztus 20-án indultunk Pocokkal neki a nagyvilágnak. Reggel nyolc körül indultunk, és délre fel is értünk Pestre. No, aki már régebb óta követ, az tudja, hogy nekem Pest a mindenem. Mióta Pocokkal novemberben elmentünk oda, az óta csak arról tudok álmodozni, mikor fogunk oda felköltözni.
Miután megérkeztünk a vonattal, rögtön a szállásra mentünk, mert ismételten új szállást sikerült kifogni, ergo meg is kellett keresni, illetve annyi cuccunk volt, hogy azzal metrózgatni egyszerűen borzalom volt. (Szerencsére metro közelben volt a szállás, és ahhoz képest, milyen olcsó volt, szép tiszta is, úgyhogy valószinűleg következő alkalommal is ott fogunk foglalni.) Ezt követően pedig találkám volt egy lánnyal, ugyanis... Mély levegő, drágák... Megvettem életem első Naked palettáját, méghozzá a 3-asat! Nagyon szép szinek vannak benne, bár annyira nem vagyok vele megelégedve. Inkább kiadtam volna ezt a pénzt Colourpop termékekre, szerintem elégedettebb lennék vele.

A 20-át illetve a 21-ét Pesten töltöttük. Igazság szerint voltunk a várban, megnéztük a tűzijátékot (hatalmas élmény volt, meg is beszéltük Pocokkal hogy jövőre is ott a helyünk), meg hát a szokásos programok - városnézés. Plusz még ugyebár be kellett vásárolni ajándékokból is. És ami hatalmas öröm volt, és sajnáltam, hogy repülővel mentünk, mert nem tudtam több dolgot vásárolni: Árkádban le voltak akciózva a Yankee Candle-ök. Minden. Sajnos bezár a bolt, ahonnan régebben vettem tartokat (első emeleten volt ilyen lakásdekor bolt, ahol árultak YC gyertyákat is, tartokat is, és olcsóbban mint a márkaboltban), és most szinte fillérekért el lehetett őket hozni. Meg amúgy mindent. Ha még nyitva van, és pestiek vagytok szerintem mindenképp megéri benézni.

No, de akkor térjünk is át az utazásra, meg a repülőre. 21-én este már nyolckor a szálláson voltunk, mert mi bizony ALUDNI fogunk. Aha. Ebből az lett, hogy Pocok aludt fél órát egyszer, én semennyit, végighallgattuk legjobb barátnőm problémáit telefonon, aztán Pocok még annyira toppon érezte magát, hogy ő biza még a buszmegállóba is kisétál hajnalban, mert meg kell nézni, merre van. Ja, és elindultunk a busz érkezte előtt egy órával, mert mi átsétáljuk a várost addig~ Aha, nem. Végül leültünk a buszmegállóban és beszélgettünk. Mondjuk arra szükség is volt, eléggé érekes a kapcsolatunk mostanság. A busz egyébként fél háromkor indult, égyre voltunk kint a reptéren, és hatkor indult a repcsink.

Nagyon féltem a repülőtől. El sem tudjátok képzelni, mennyire gyomorideggel mentem ki a reptérre. Meg előtte mik jártak a fejemben. Mindenesetre, maga a reptér egy kész katasztrófa, de legalább nem kellett sokat időzni, meglepődtem hogy egy darab fél literes ásványvizért elkérnek 1000 forintot, de végül is minden rendben volt. Na és a repülő. Hát, Mézik, fantasztikus volt! Az egész egyszerűen... Imádom! Különösen a fel- és leszállás volt emlékezetes, amikor már elértük az utazómagasságot csak olyan... Olyan mintha egy nagyon keskeny, tömött buszon ülnél és valami hihetetlenül sima úton haladnátok. Amúgy... nem tudom, ki hogy van vele, de elvileg nagy turbulencia volt, de észre se vettem szinte. Amennyire komolyan beállitották ezt az egészet, szinte semmi sem volt.

Mire megérkeztünk Angliába, már teljesen ki voltunk készülve a több, mint 24 óra ébrenléttől, igy az első napunkon leginkább aludtunk, illetve Chathamben mászkáltunk egy kicsit. Szerencsétlenségünkre Pocoknak sikerült elkapnia egy kis náthát, igy a második nap is szinte csak Chathamről szólt, de annyira nem is bánom, nagyon szép város
Harmadik nap sikerült összeszednünk magunkat annyira (mivel ekkorra már én is lebetegedtem), hogy reggel elinduljunk Londonba. Mondanom sem kell, hatalmas elvárásaim voltak, főleg, hogy egyik osztálytársam kedvenc városa, és nagyon felhype-olta. Eléggé csalódás volt, mit ne mondjak. Igen, nagyon szép épületek vannak ott, a turistalátványosságok nagy részét megnéztük (csak kivülről, mert tudtuk, hogy egy nap alatt nem tudunk mindent megnézni belülről), sőt még Greenwich-be is elmentünk. De az egész egyszerűen... többet vártam a nagy Nyugattól. Én egyszerűen... ki merem jelenteni, hogy Angliától mi, azaz Magyarország, sokkal többet érünk! Higgyétek el, ha nem igy gondolnám, nem mondanám, de most, hogy láttam, hogy a metro olyan szinten van mint nálunk a hármas metro, hogy a városban a közlekedés borzalmas, hogy ugyan úgy szegények az emberek... Egyszerűen elküldeném azokat a tiniket, akik azt mondják, kimegyek Angliába meg Németországba, mert ott majd milyen jó lesz, hogy nézzék meg, hogy nem. Nem jobb. Erről majd lesz bejegyzés.
Amúgy ha már London... Pocoktól kaptam a Debenshamból két Kat von D rúzst! Mézik én annyira imádom őket! Biztos, hogy ha legközelebb is kint járok, beszerzek belőlük még pár árnyalatot. Nem mondom, hogy olcsó, sőt, de minden pénzt megér!

No de térjünk is vissza... A csütörtök Londonról szólt, pénteken pedig, mint egy kis család, elindultunk Bowingtonba. Tank múzeum, Pocokkal oda meg vissza vagyunk érte. Lényeg, hogy nagyon tetszett, ültem lánctalpasba, szép volt, jó volt, kaptam egy macit. Ééééés~ Bowington után sikerült még utolsóként jegyet venni Stonehenge-hez!!! Ez volt minden álmom Angliával kapcsolatban, komolyan! Hatalmas élmény volt. Mindig is spirituális beállitottságú voltam, úgyhogy nekem aztán duplán nagy élmény volt. És mivel már utolsóként vettünk jegyet, nem is volt sok ember, úgyhogy nyugodtan nézelődhettünk.

Végül pénteken volt a nagybevásárlás, mostohaanyóskám (akit amúgy imádok~) elkisért pár olyan boltba, ahol tudtam anyáéknak venni szuvenirt, illetve végül sikerült az osztálytársainknak is beszerezni pár érdekes dolgot. (Bár lehet a végén megtartom őket, mert továbbra sem vagyunk jóban.) És Mézik, olyan szép cipőt találtam! Lehet majd fogok hozni nektek bejegyzést is az angliai szerzeményekről, mert vettem pár dolgot.

No és végül vasárnap neki is indultunk a hosszú útnak. Borzalmas volt. A komptól féltem a legjobban, de pont, hogy az volt egy olyan dolog az egész útban, amit még élveztem is. Rosszullét nélkül! Egyébként meg tényleg szörnyű volt, apósom kitalálta hogy egy nap alatt érjünk le Balatonra, ő a felét végigaludta, mi meg vezettünk. Megjegyzem, életemben először vezettem autópályán, hajnalban, 24 óra ébrenlét mellett, de mit számit az? Mindegy, nagyon, de tényleg nagyon dühös voltam másnap mindenkire, és úgy voltam vele, hogy ha nekem még egy napot ott kell töltenem, akkor inkább fenéket bele, hazajövök vonattal, még az is jobb.

No, lényeg, ami lényeg, hogy 29-én értünk haza hajnali 2-re. Nem mondom, hogy rossz volt, sőt, ha az utazás nem lett volna, akkor azt mondanám, minden flottul ment volna. Igy annyira nem. De még igy is azt mondom, hogy feledhetetlen, és hatalmas élmény, és nagyon hálás vagyok, hogy emehettem Pocokkal, eljuthattam a Baker Streetre, a Stone Henge-hez és még regeteg mindenhova!

(Képek a bővebbenben, feltöltés folyamatban)

092.

2017.08.10. 15:30, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Elkészült szerintem életem első kinézete. Ami azt illeti, én nagyon meg vagyok vele elégedve, bár tény, hogy szerintem három napi munkám van benne, de bőven megérte, nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Se nem igazán nyári, se nem igazán őszi, de valahogy mégis mindkettő, és talán ezért vagyok rá ennyire büszke. Ja, meg mert végre senki se tudja azt mondani, hogy ugyan olyan a blogom, mint mindenkié~

Most, hogy végre egy kicsit értek végre a Photoshophoz, elgondolkoztam rajta, hogy ha lesz időm, akkor én is fogok majd csinálni kinézeteket, kódolva. Nem tudom ez mennyire jó ötlet, nem tudom, mennyire lenne rá igény, de nagyon megjött hozzá a kedvem. Mondjuk nem biztos, hogy suli idő alatt egyáltalán lenne rá időm, de azért megpróbálkozok vele, hátha. Tudom, hogy egyáltalán nem vagyok benne profi, de mindenképpen igyekezni fogok.

Amúgy, múlt hét végén borfesztivál volt. Szörnyű volt. Pocokkal összevesztem, a barátnőm pedig úgy kihasznált, hogy az óta ha beszélünk is, inkább úgy vagyok vele, hogy hagyjon békén, mert nagyon dühös vagyok még mindig. Egyrészt alapvetően is utálom, ha kihasználnak, másrészt az, hogy csupán özésből megteszi ezt, és utána, miután segitek neki talpraállni és fent maradok vele hajnali 5-ig, hogy haza tudjam vinni, és utána megvádol, hogy más ezt egy szó nélkül megtette volna... Na, akkor akadtam ki úgy istenigazán. Mindegy, lesz ami lesz, még én se tudom pontoan, hogy mi.

Egyébként, nagyon izgulok, mert már csak egy hét, és indulunk Londonba. Vagyis, 20.-án megyünk fel Pestre, ott leszünk két napot, és 22.-én hajnalban indulunk. Izgulok nagyon, félek is, mert még sosem repültem. És nem is igazán a repüléstől félek, bár azzal ijesztget mindenki, de ami zavaróbb, hogy bár van busz és miegymás a reptérre hajnalban is ugye, félek, hogy le fogjuk késni. Abszurd, mert hajnali négyre érünk oda elvileg, ami azért elégnek kéne lennie, ha már egyszer 6-kor indul a gépünk.

Még nem irtuk össze, hogy hova szeretnénk majd menni, meg mit szeretnénk megnézni, de a szokásos pesti utakból kiindulva úgyis feltaláljuk majd magunkat. Az biztos, hogy hazafelé betérünk majd Párizsban a Sephorába, és beszerzek egy vagy két Kat von D matt rúzst, vagy esetleg egy Tarte palettát. Vagy Urban Decay, nem tudom még. Egy Kat von D rúzs biztos, de egy szemhéjpaletta koronázná meg úgy igazán az utazást.

No, viszont most megyek, párom nemsokára itt van. Remélem tetszik a kinézet! 

Szép napot, Mézik~

Címkék: személyes design

087.

2017.07.04. 13:56, Limonadee
Milyen is az EKE CK - második féléves áttekintés

Via buzzfeed: If you write down the information and stick it somewhere you always see, you’ll start consuming it more. The more you consume it, the more likely you’ll be to remember it.:

Sziasztok, Mézik!

Mivel már végre beirásra került a legutolsó jegyünk is (igen, ezért kellett erre a bejegyzésre eddig várni), úgy gondoltam, elmesélem pár szóban, hogyan is éltem meg ezt a második félévet. A menet az előző ilyen bejegyzésemhez hasonló lesz (KATT).

A közösség

Nekem ez alapvetően egy nagyon kardinális kérdés lenne. Sok minden történt ebben az egy évben, és leginkább közösség tekintetében a második félév volt meghatározó, ugyanis volt egy óránk, mikor eléggé kiélesedett a konfliktus köztem, és az osztály nagy része között. Már akkor sem tudtam, mi bajuk velem, elvileg ők aznap elmondták, de egy sima, hát minden a te hibád, te csináltad, hogy ne kedveljünk után még mindig nem értettem, hogy mi is a baj velem. Mindenesetre, az után az összeveszés után rájöttem, hoy iyen emberek nekem nem is kellenek, akkor minek erőltessem a dolgot? Elbeszélgetek mindenkivel, egyesével, társaságban soha, nem is áll szándékomban. Illetve van két lány, akikkel elvagyunk, szoktunk közösen mászkálni, és ennyi.

Továbbiakban sem járok bulikba, bálokra. Miért nem? Mert rossz a szervezés. Volt egy bál, amiből végül nem lett semmi, de lényeg, hogy ilyen nagyon szépen kiöltözős dolog lett volna, amire szivesen elmentem volna. Tudni kell, hogy én egyrészt autóval járok, viszont lett volna egy koccintás, amin igy részt sem vehettem volna, illetve, ilyenkor általában az a szokás, hogy 11-ig lehet a bejárósoknak bent tartózkodni az ilyen eseményeken, utána el kell hagyniuk, vagy fizetni éjszakánként 8 ezret. Hát ez az, amiért minden ilyesmire azt mondom, hogy nem, mert este 11-kor nem fogok hazavezetni hullafáradtan, 8 ezret pedig nekem nem ér meg, főleg nem egy olyan társasággal, akik nem fogadnak el (mert a másik két lány is, akikkel jóban vagyok, bejárósok, és nem tudják ezt ők sem megoldani).

A tanórák

Sokkal több módszertanos órám volt idén, mint a múlt féléven, de igazság szerint csak a neve volt az, ugyan úgy elmélet volt, semmivel sem lettem okosab ilyen téren. Idén még a tesi is bejött, hogy ha egyszer már a rajz és az ének szenvedés nem lett volna elég... Mindenesetre, továbbiakban is azt mondom, hogy a készségtárgyakra van mindenki ráfeküdve, nem értem, hogy miért, a matek, magyar, és hasonlók pedig egyszerűen mintha nem is léteznének. Valamint, amit még nem értek, hogy 2-est kaptam magyarból. Úgy, hogy az egyik ZH-m ötös lett, a másik meg kettes, és elvileg ugyan annyit ér. Mindent egybevetve, nem tartom ezt az egészet oktatásnak. És a háttérben működő dolgok sem úgy működnek, ahogy kellene, beszélek itt papirmunkákról, ösztöndijakról.

Ösztöndjak

Nos, egy szavam sem lehet elvileg, mivel kapok 3000 forintot a sulitól, és 3000-t a városom önkormányzatától. Ne menjünk bele abba, mennyire nem ez volt meghirdetve. Hogy mennyire nem rólunk szól ez az egész. A levelező tagozatosok, vagy azok, akik fizetnek a képzésért sokkal több mindenben részesülhetnek, mint én, aki tanulok is, 4 egész felett van az átlagom, és azért még az is megesik, hogy eseményeken segédkezem, mint a múltkor is a diplomaosztón. Nem tartom fairnek, mert más iskolákban, illetve Egerben is rendesen működik ez az egész, de nem értem akkor, hogy miért minden ösztöndijat egriek kapnak meg, mi meg szinte semmit, vagy csak állami támogatásokat.

Ha volna lehetőségem, elmennék innen?

Biztosan. Már azon is elgondolkoztam, különösen most, hogy tényleg van belátásom az iskolai dolgokba, hogy elmegyek valami okj-s képzésre, és nem érdekel, lesz-e diplomám valaha. Anyáék miatt vagyok még itt, egyébként. Utálom. Különösen most, hogy már szabadulnék a környékről, és miután megtudtam, hogy Pesten is van tanitó képzés, nagyon elgondolkoztam azon, hogy átiratkozom. De sajnos még mindig nem én irányitom az életemet, legalábbis nem tehetem meg azt, hogy itt hagyjam ezt a szerencsétlenséget.

Konkluzió

Nem tudom, mi lesz a pedagógiai szakmával mert egyszerűen normális ember nincs itt, akire azt mondanám, hogy rá merném bizni a gyerekemet. Tényleg nem tudom, mi lesz. Én biztosan nem fogom csinálni, pedig eléggé magamhoz közelállónak éreztem, sőt érzem is még mindig ezt az egészet. De egyszerűen tudom, hogy ilyen közegben nem nekem való. És erről nem az állam tehet. Erről is fogok nemsokára hzni egy bejegyzést. 
Az EKE CK-t pedig egyszerűen tényleg senkinek sem ajánlom, annyira nem a diákokkal foglalkoznak, annyira nem azzal foglalkoznak, hogy jó szakemberek legyenek a jövőben, hanem csak azzal, hogy túléljen az iskola még egy évet. Hát, ilyen hozzáállással nem csoda, ha senki sem jelentkezik ide. 

086.

2017.06.30. 16:26, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Eléggé el vagyok maradva mostanság, de hamarosan várható egy félévértékelő az egyetemről, hiszen szerencsére már az utolsó jegyünk is beirásra került. Remélem veletek is minden rendben van! Mostanság nagyon sokat gondolkozom a bloggal kapcsolatban, és szerencsére sikerült sok cikkötletet összeirnom magamnak, erre lehet majd számitani. És hogy miért is nem jelentkezem? Nos, dolgozom. Nem túl sokat, aminek nem örülök, mert szivesen mennék minden nap, de sajnos az 5 embernek való munkára vagyunk 20-an. No nem baj.

Igyekszem minél hamarabb jönni újabb bejegyzésekkel. És hogy most mégis miért irtam? Nos, amolyan helyzetjelentés. Nemsokára jövök az egyetemes cikkel! (Lehet, hogy még ma?)

Címkék: személyes

081.

2017.06.09. 14:39, Limonadee
Bakancslista

Summer - Peneapple - Sunny day - Holiday - Swimming pool - Mood: Sziasztok, Mézik!

Ma egy bakancslistás bejegyzést terveztem, hiszen természetesen nekem is mindig vannak terveim, vágyaim, amiket meg szeretnék valósitani. Ezúttal most a nyári listámat mutatom meg nektek.

Pocokkal teljes mértékben megbeszélni a problémákat, túllendülni rajtuk. Sajnos egy jó ideje már nem az igazi ez a téma nálunk, sok ellentét van bennünk, leginkább a tavalyi nyár miatt, de folyamatosan oldjuk meg egyesével. Ettől függetlenül ugyan úgy szeretem. És ugyan úgy bármit megtennék érte. Erőől lehet lesz is majd egy bejegyzés.

Kirándulni. Rengeteget. Utazgatni az országban. A tegnapi bérletes sztori óta ez már egyértelmű, hogy ha lesz pénzem, akkor ez teljesül, ugyanis hatalmas lehetőség lenne.

Blogot irni, rendbe szedni. Szeretnék saját dizit is késziteni, de leginkább arra gondoltam, hogy rendszeresen hozok bejegyzéseket, nem csak hetente max egyet, mint ahogy most van. Most már végre van időm is, témám pedig tudjátok, hogy mindig akad. Ugyancsak szeretnék sok újdonságot is hozni, más tartalmakat is akár.
 

Énekre tanulni. Nem, nem azért, mert hű, de szorgalmas diák vagyok, de nekem egy hét 5 dal megtanulására nem elég. Igen, szerencsétlen vagyok, de ez van. Inkább előre tanulok, csak a kettesem legyen meg biztosan. Nagyon nem szeretnék tovább itt ragadni az egyetemen, ezt a három évet se tudom, hogy fogom lehúzni...
 

Sokat lenni Pocokkal. Ez leginkább a múlt nyár miatt fontos, valamint, mert mégiscsak szeretjük egymást, és szerencsére eddig működik is a heti minimum kétszeri találkozás. És szerencsére ez végre minőségi idő, tehát nagyon sokat kirándulunk, sétálunk, közösen főzünk vagy hasonlók. 
 

Dolgozni. Sokat. És keresni annyit, hogy tudjunk utazgatni. Nagyon sok utazásos tervünk van Pocokkal, amiket szeretnék én állni.
 

Gyakorolni a sminkelést barátokon. Illetve, rendelni pár olyan sminkcuccot, amik elengedhetetlenek (minőségi ecsetek, szemhéjpaletták stb.)
 

Olvasni, nagyon sokat. Végre ismételten sikerült megszeretnem, és élvezni ezt a tevékenységet, úgyhogy már csak a megfelelő könyveket kellene megtalálnom, amik fel is keltik az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, először könnyedebb dolgokat (ifjúsági irodalom) fogok a kezembe, most éppen a Gergő és az álomfogókat olvasom, aztán térek majd rá a szépirodalomra, hogy ne vegye el a kedvemet a 10 oldalas leirás. Alapvetően nem zavarnak, a Két város regényét is imádtam attól függetlenül, hogy 100 oldal csak Párizs és London leirása volt belőle, de mikor olyan időszakaim vannak, mint amilyen most is, akkor kell idő, mire visszarázódom.
 

Megnézni a Trónok harca összes évadát Pocokkal, mire kijön a következő évad. Nem nagy dolog, de nekem sokat jelentene, ha körmötrágva együtt várnánk a következő részeket, illetve utána ki tudnánk tárgyalni. 
 

Kidekorálni a szobám falát. Most ugyan szép, de le fogjuk festeni majd már, mert nem igazán az én stilusom már, igy valami újdonságot szeretnék. 

Nos, ennyi lenne, nektek milyen terveitek vannak a nyárára?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |