Üdvözöllek, Mézi!

A blogom témáját tekintve egyértelműen inkább személyes. És hogy én ki vagyok? Egy lány, aki már egy jó ideje a G-Portál berkein éli mindennapjait. Egy olyan lány, aki nem fél kimondani, amit gondol - amiből rengetegszer konfliktus adódik. Úgy érzem, haladnom kell tovább ezen az úton, nem hagyhatom, hogy bárki elbizonytalanitson. És hogy miért? Mert semmi sem történik véletlenül. Oka van annak, hogy én ezt most leirom, és oka van annak, hogy te erre a blogra tévedtél. És hogy mi az ok? Légy nyitott, és rájössz!

Kódalap: LD

 
 
Seholország

110.

2017.09.24. 13:57, Limonadee
Egy új élet kezdete

home, light, and candle képSziasztok, Mézik!

Nos, az a helyzet, hogy az utóbbi időben rengeteg minden történt. Emlitettem, hogy nagyon rosszul érzem magam, és ennek testi tünetei is voltak. Ergo reflux. Már nagyon, de nagyon rég óta húzódik az ügy, úgy körülbelül nyár elejétől, és végre most, azaz szeptember közepén sikerült ezen változtatni.

És hogy hogyan? Mint emlitettem, Pocokkal az utóbbi időben rengeteget vitatkozunk, mert egyikünknek sem volt jó az adott helyzet. És mondanom sem kell, egész nyáron át tartott ez az egész, sőt, ami azt illeti, egész eddigi közös múltunkra igaz az, hogy nem volt olyan időszak, amikor egy hétnél tovább béke lett volna, mert folyamatosan a család miatt ment a hiszti. És ennek most végre vége.

Pocokkal összeköltöztünk. Jobban mondva egy vita után úgy döntött, hogy itthagyott, és úgy érkezett vissza, hogy minden holmiját magával hozta. A tegnapi nap arra ment el, hogy összepakoluk a szobámat, hogy mindketten el tudjunk férni. De ha ti még láttatok boldog embert... Na, mi azt milliószor túlszárnyaltuk. Nincs az, hogy a közös idő abból áll, hogy dolgozunk, nincs az, hogy nem találkozhatunk akár hónapokig, nem lehetünk együtt iskola után. Végre nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz elég időnk egymásra, illetve, ami a legfontosabb: beszélgetni is tudunk

Nekem egy kapcsolatban a minőségi időn kivül a beszélgetés a legfontosabb, ugyanis, ha valakivel nem tudok értelmesen beszélgetni, komolyabb dolgokról is, akkor veszett fejsze a nyele. És a tény, hogy mindketten ugyan olyan témákért érdeklődünk, csak megkönnyitik ezt - az pedig, hogy most már alkalmunk is van erre... Hihetetlenül boldoggá tesz.

Tehát igen, most ez a helyzet. Nem tudom, hogy fogjuk megoldani, bár magunkat ismerve biztos, hogy minden rendben lesz. Furcsa, az biztos, soha sem töltöttünk még 2 hétnél több időt folyamatosan együtt. Az is a mostani angliai utazásunk volt, de az azért teljesen más, mint a mindennapokban együtt lenni. 

Veletek minden rendben van, Mézik?

Címkék: személyes szerelem

093.

2017.08.16. 15:00, Limonadee
Párkapcsolat épitő programok

Sziasztok, Mézik!

Úgy gondoltam, ma megosztom veletek, hogy melyek azok a programok, amelyek igazán ápolják a kapcsolatot szerintem és Pocok szerint. Szerintem nem meglepő, hogy senki kapcsolata sem tökéletes, különösen akkor nem, mikor már tényleg elgondolkoztok azon, hogy közös élet, hogy és mint, mikor már akár több éve együtt vagytok, és felmerülnek nagyobb problémák is, mint a "hova menjünk el randizni a hétvégén?". És hogy szerintem mik segitenek ilyen helyzetekben? Tartsatok velem, ha érdekel titeket.

Beszélgetés
Amondó vagyok, hogy ha az emberek tudnának normálisan kommunikálni egymással, megbeszélni olyan dolgokat, amik a másiknak fontosak, akkor sokkal kevesebbet veszekednének a párok, illetve kevesebb lenne a szakitás is. Alapvetően egy nagyon spirituális beállitottságú ember vagyok, mindig tudom, hogy az emberek, ha rám néznek, mit éreznek, meg na amúgy is, pszichológusnak készültem egészen addig, amig meg nem tudtam, mennyi a felvételi pont oda. Lényeg, ami lényeg, hogy ha elmondják az emberek, mi bántja őket, akkor sokkal könnyebb kezelni, mint ha már akkor akarjuk, mikor teljesen elburjánzottak a probémák.

Hiradó nézése
Ez nekem személyes kedvenc. Nem is azért, mert érdekel a hiradó, egyszerűen csak mert nekem ez egy olyan dolog, amit kicsi koromban is a családdal csináltam, és maga az, hogy utána kibeszéljük, milyen buta emberek is élnek a világban, akik minden hiradóban lévő dolgot elhisznek... Nos, egyrészt terápia, másrészt pedig én részemről egy családi program. Különösen akkor, mikor Pocokkal csak ketten vagyunk, és a kanapén nézzük összebújva.

Közös film/sorozat nézés
Ez akkor is jó lehet, ha már olyan filmeket néztek meg, amit valamelyikőtök látott, és nagy kedvenc, vagy akkor is, ha teljesen újakat. Én személy szerint jobban szeretem, mikor párom ajánl valamit, és azt nézzük meg, mert ezáltal is megismerem, el se hiszitek, mennyire kijön, milyen személyiség abból, hogy milyen filmeket szeret. Példa: párom egyik kedvenc sorozata a The Walking Dead. Én még sosem láttam, elkezdtük megnézni, és tipikusan olyan életfelfogási kérdések merülnek fel közben, olyan dolgokat tudok meg Pocokról, amire eddig még csak nem is gondoltam.

Főzés
Nekem ez az egyik kedvencem. Imádom, mikor arra kelek fel, hogy Pocok a tűzhely előtt áll, és felkel 10 percel előbb, csak azért, hogy nekem reggelit készitsen. Vagy mikor palacsintát készitünk közösen, ő leül és csinálja a dolgát, közben pedig látom, hogy folyamatosan figyel, mit és hogy csinálok, és alig várja, hogy azt a palacsintát, vagy ebédet kóstolhassa, amit én készitek. Ha pedig megosztjuk a munkát, talán még jobb, mert sosem állunk egymás útjába, megtanultuk már egy ideje, hogy ki mit szeret késziteni, és pont emiatt nem is szólunk bele, mit csinál a másik.

Utazás
Pocokkal többször volt már olyan helyzet, hogy huzamosabb ideig nem tudtunk megoldani problémákat, veszekedtünk elég sokat, és ilyenkor a jól bevált módszer, hogy minden megoldódjon: utazás. Mi általában ilyenkor egészen Pestig rohanunk a problémáink elől, ahol aztán ketten vagyunk, és metróutak, városnézés alatt nyugodtan megbeszéljük, hogy mi nem oké. Emelett ilyenkor mindig rájövünk, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, és arra is, hogy általában kettesben minden sokkal egyszerűbb. Különösen akkor, amikor barátok vagy család miatt megy a huzavona - és általában emiatt megy. 

Kockulás
Ez sem mindenkinek vállhat be, de szerintem ez is tipikusan olyan dolog, hogy ha mindketten szeretitek, akkor nagyon sokat javithat a kapcsolatotokon. Egyrészt, mert nekem tényleg csak JÁTÉK, nem élem magam bele annyira, hogy billentyűzetet verjek az asztalba, mert valamiért nem megy, párom is hasonlóan gondolkozik, szóval nekünk tipikusan csak feszültséglevezetés, kikapcsolódás ez. És mikor egy csapatban vagyunk, és sikerül nyernünk, vagy fejlődnünk, akkor mindketten örülünk, és ez közös öröm..

Nektek milyen bevállt trükkjeitek vannak arra, hogy a kapcsolatotok rendben működjön?

080.

2017.06.08. 17:29, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nos, az a helyzet, hogy az utóbbi két napon betanitáson voltam a Tescoban, mert ha minden igaz, akkor oda fogok menni diákmunkára kasszásnak. Nagyon kedvesek voltak az ottaniak, mind nagyon segitőkészek és rendkivül rendesek ahhoz képest, hogy a bugyuta kérdéseimmel biztos idegesitettem őket már egy idő után. Mindenesetre a kasszázás tetszene, csak sajnálom, hogy egy olyan hölgyhöz kerültem, aki az elméletet előnyben részesitette a gyakorlattal szemben. Pocok sokkal ügyesebb is volt tőlem, bár azért tisztában vagyok vele, hogy nekem is fog majd menni, ha már egy pár napja benne vagyok a dolgokban.

Egyébiránt ma, mikor hazajöttem Pocoktól (szedtünk cseresznyét és lemostuk Lizát~, sajna nem volt sok időnk már, mert mire odaértünk hozzájuk, késő délután volt, igy nagyon nem is mentük sehova, inkább punnyadtunk és Trónok harcáztunk, amúgy is nagyon korán keltünk reggel) rátaláltam egy nagyon jó kezdeményezésre. Van Vakációs bérlet a MÁV-nál, és biztos vagyok benne, hogy ha Pocokkal megkapjuk az első fizetésünket, akkor ez lesz a legelső, amit megveszünk belőle szerintem, mert fantasztikus! Konkrétan 16 ezerért az egész országot bejárhatod 30 nap alatt! Imádom.

Azt hiszem, egyelőre ennyi. Szeretlek titeket~

069.

2017.04.23. 20:42, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nem szeretnék most úgy konkrétan semmi élménybeszámolót tartani Pestről, mert hát itt is voltunk, ott is voltunk, rengeteg mindent láttunk és rengeteg mindent nem. De nem is ez a lényeg. Hanem Pocok. És én. És a kapcsolatunk. És az, hogy bár lehet Pestben az varázsolja el a legtöbb embert (vidéki fejjel), hogy milyen nyüzsi milyen szép mittudomén... Nos, nekem valahogy ez a természetes. Vagyis, jobban mondva, mikor ott vagyok egyszerűen otthon érzem magam még akkor is, ha csak egy sima pesti utcán sétálok semmiféle látnivaló nélkül, vagy szétnézünk Pocokkal, milyen lakások vannak kint a külváros környékén.

Ezzel szerintem mindent el is mondtam. Nem azt mondom, hogy életem végégig Budapesten szeretnék élni. De egy jó ideig mindenképp. És az, hogy most Pocok is azt mondta, hogy ő is inkább ezt választaná egyértelművé tette, hogy amint lediplomázunk, és lesz pénzünk rá elég, fel fogunk költözni. Még az sem kizárt, hogy tanitani fogok, egyébként. 

Mindemellett, életem talán legszebb 4 napját töltöttem el most. És azzal, akit szeretek. Végre sikerült elérni azt, hogy bár volt okunk a másikra idegesnek lenni, és voltunk nagyon morcosak is és durciztunk, de egyszer nem jutott eszembe, hogy ne öleljem meg az életkémet.

Képzeljétek, ma, amikor voltunk kávézni, megkérdezték, hogy el vagyunk-e már jegyezve, mert pont olyanok vagyunk, mint egy friss házaspár, vagy hát értitek. Mint a jegyesek. Furán jó érzés volt. És ami még nagyobb meglepetés volt, hogy az egyik lánnyal beszélgettem ott a bögrékről, és szóba jött valahogy, hogy két éves évfordulónkat ünnepeljük Pocokkal, és ennek alkalmából meghivtak minket egy-egy italra. Én nem tudom ez mennyire természetes Pesten, de itt vidéken ilyen nincs. És ez nekem olyan jól esett! Szóval bármi történjen is, ha Starbucks, akkor csakis a Westendes! Nagyon megszerettem azt a helyet, háromszor mentünk be, és minden alkalommal volt valami olyan dolog, ami miatt ha Starbucksot kell választanom vagy ajánlanom, akkor csakis a Westenben lévő! 

Amit viszont még észrevettem, és nagyon meglepő... Sokkal, de sokkal jobb kedvűek a pestiek, mint a vidékiek. Nem tudom ez minek köszönhető, lehet a pénz miatt, de igazság szerint itt még a gazdagok is olyan búvalbéleltek, hogy csak na... No mindegy, csak gondolom érdekességként megosztom veletek ezt.

Lényeg, ami lényeg, hogy imádtam, és mikor elindultunk a Keletiből vonattal megkönnyeztem (és úton hazafele is vagy négyszer), hogy vissza kell ide jönnünk. Nagyon vágyom Pestre. 

 - Ezt a bekezdést későb irom már hozzá a bejegyzéshez. Aki régebben követ engem már itt, az tudja rólam, hogy eléggé tömegiszonyom van. Vagy már nem is tudom, minek nevezzem a tegnapi után. Lényeg, hogy Pesten volt olyan, hogy egyedül töltöttem pár percet tömegben - például az egyik példa erre, hogy kevés időnk volt utolsó napon, egyik boltban venni szerettem volna Yankee Candle tartokat, sikerült is, viszont Pocok felment közben anyának venni valami ajit anyáknapjára. Ezért kettéváltunk, viszont tudni kell, hogy nekem az, ha valaki hozzám ér, vagy csak sokan vagyunk egy helyiségben, akkor rosszul leszek, és csak akkor nyugszom meg, ha Pocok ott van és kimegyünk. No, itt semmi sem volt. Sokan voltak, sokan hozzám értek, mégsem volt semmi problémám. Meg többször volt olyan, hogy Pocok bement valahova, én pedig kint maradtam, vagy forditva, és akkor sem. Itthon viszont nem mondok sokat, ha azt mondom, 10 ember volt egy teljesen nyilt utcán, és egyszerűen rosszul lettem, alig vártam, hogy beülhessek az autóba és elmenjek. Pedig kisváros a miénk, nincs is sok ember. De olyan... Nem tudom. -

U.I.: Nagyon szépen köszönöm a támogatást, Liz! <3

Címkék: Budapest szerelem

063.

2017.04.07. 13:33, Limonadee
Pocok és én

How amazing it is to be that person for someone else :) – MoveMe Quotes: Sziasztok, Mézik!

Mikor a Refibe kerültem, biológia-kémia tagozatos osztályba jelentkeztem. Tudni kell, hogy egy 10 fős társaság volt ez, igy összevonták az osztályunkat az infó tagozatosokkal. Nagyon szerettem ezt az osztályt, meg is szoktuk egymást, mire következett év végén egy olyan hir, hogy felbontják az osztályt, mi pedig az angolosokhoz kerültünk.

Ekkor ismertem meg jobban Pockot, ugyanis ő ehhez a társasághoz tartozott. Párszor előtte már találkoztunk, de huzamosabb időt nem igazán töltöttünk együtt. Ekkor viszont valahogy úgy hozta a sors, hogy mellé ültem (másik oldalamon akkori két barátnőm), és mivel eléggé hasonló volt az érdeklődési körünk, hamar megtaláltuk a közös hangot. Ez volt 2014 szeptemberében. Ugyan próbált már ekkoriban is udvarolni, de nem igazán gondoltam komolyan, plusz ezen év végén össze is jöttem az exemmel. Nem fogom soha megbánni, hogy vele együtt voltam, de leginkább azért nem, mert utána teljesedett ki teljes mértékben a Titokba vetett bizalmam. Egész nyáron miatta szomorkodtam, sőt, egészen február körülig, bár akkoriban már én magam sem gondoltam komolyan. Ekkoriban Pocok is elkezdett mások felé kacsintgatni, ami nagyon zavart ugyan, de magamnak sem akartam elismerni, mindenki azt mondta, osztálytárssal járni rossz döntés, mi lesz, ha összevesztek és a többi. 

Lényeg, ami lényeg, hogy 11.-ben már sokkal közelebb állt hozzám, mint bármelyik barátnőm, nagyon sok időt töltöttünk együtt, karácsony előtt pedig kiöntöttem neki a szivemet, elkisért ének órára. Nem tudom ez miért maradt meg bennem ennyire, de nagyon fontos alkalom volt a kapcsolatunkra nézve. Talán azért, mert ekkor biztam meg benne először úgy igazán. 

Márciusban, pont a szülinapomon felmentünk egy csoporttal Pestre szinházba. Ez volt az első csalódásom benne, ugyanis azzal a lánnyal láttam, aki ugyan barátnőm volt, és örülnöm kellett volna neki, de mégsem tudtam. Végül a dologból nem lett semmi, de én akkor jöttem rá igazán, hogy szeretem. Aznap ugyan mindenkinek próbáltam azt mondani, hogy azért bőgök, mert ebben a városban tanul az exem, és hogy most akár meg is látogathatnám, de nem arról szólt.

Későbbiekben Pocok mindent megtett, hogy ezt az egészet elfelejtsük, és egyik nap, pont, mikor sikerült a KRESZ vizsgája, elmentünk mi négyen (az akkori társaságom) a várkertbe és megbeszéltük, hogy Pocok, meg az egyik barátnőm lejönnek hozzánk (ugyanis még nem voltak nálunk egyszer sem) tavaszi szünetben. Végül ebből az lett, hogy vártam őket palacsintával, de Pocoknak haza kellett mennie mert családi balhé volt. Annyira kiborult, hogy mondtam neki, hogy meglátogatom kövi héten hétfőn. Igy is történt, megismerkedtem az anyukájával, meg a kutyusával, kiöntötte nekem a lelkét és hát végül is minden oké volt, nagyon jót tett az az alkalom nekünk.

Egyébként, kb. karácsony óta folamatosan minden nap mikor hazaértem üzenettel várt, folyamatosan beszélgettünk messengeren (igazából ez az óta is megvan), de azon a héten minden este kb. 10-től hajnali 3-ig beszélgettünk Skypeon. Akkor mondta egyik este, hogy szeret, talán pont vasárnap, reggel pedig hát... Találoztunk, aztán beszéltünk ugyan úgy, mint előtte, közben pedig bújtunk egész héten, de még nem volt semmi megbeszélve, csak annyi, hogy szombaton meglátogat. Az óta vagyunk mi egy pár, lassan két éve (2015.04.18.).

Az óta nagyon sok minden történt, nagyon sok vitán vagyunk túl, még most sem mondanám azt, hogy minden a legnagyobb rendben kettőnkkel, de napról napra jobb minden. Megértjük egymást, tudjuk, hogy jobbat keresve se találnánk a másiknál, csak pillanatnyilag nehéz időket élünk, sajnos, mindketten. De minden rendben lesz, tudom.

Most pedig egy nagy tervünket hajtuk végre április végén, ugyanis megyünk fel Pestre megünnepelni az évfordulónkat. Vagyis, ez az ok, de igazából megimserni a várost, meg kikapcsolódni, kettesben lenni 4 napot. Plusz nem titok, hogy kicsit munkalehetőség és lakás ügyileg is szétnézünk majd, mert hát mégiscsak terv lenne az ott élés. 

057.

2017.03.21. 13:16, Limonadee

Mézik, hahó!

Nagyon régen volt már valamire való személyes bejegyzés, de nem is igazán éreztem eddig, hogy kellene ilyesmit irnom. Nem történt semmi érdekes, túl vagyok a 19. születésnapomon, ami nagyszerűen sikerült hála a remek családomnak és Pocoknak.

Az iskola borzalmas, egyre rosszabb kezd lenni a közérzetem, mert én nem csak bemegyek órákra (egyébként 16 tárgyam van, amiből 2 kollokviumos, tehát 3-nál többet nem lehet hiányoznom egyikről sem), hanem folyamatosan figyelek is (csak úgy tudok tanulni, ha ott odafigyelek, jegyzetelek rendesen, másképp megbuktam), ami hétfőn és kedden, mikor este hatig vagyok reggel 8-tól az azért kicsit nem kellemes. Szerencsére a hétfő hét órát sikerült megbeszélnünk, hogy szünet nélkül tartsuk, és igy haza tudunk indulni hatkor már. Igy sem a legjobb, de haladunk~

Az órák egyébként egész jók, kezdek vele megbarátkozni - bár még mindig nem vagyok teljesen biztos, hogy jövőre is itt akarok lenni ilyenkor, de Pocok egyre inkább kezd meggyőzni arról, hogy ha már elkezdtem, akkor fejezzem is be. Nem akarom. Őszintén szólva senki sem érti meg, de rohadtul szarul vagyok mostanság megint. Nem érzem jól magam a közösségben (egyre rosszabbat csináltam magamnak, szerencsére észrevettem, egy jó nagy veszekedés után úgy néz ki, már kezd javulni a helyzet), nem szeretnék tanulni. Dolgozni szeretnék, elmenni innen Zemplénből amilyen messzire csak lehet. De nem tehetem.

Régen azt mondtam, Pocok miatt. Mostanra már nem tudom. Egyre jobban távolodunk el egymástól. Mindketten hibásak vagyunk, tegnap óta pedig nem is tudom, hogy mi van. Olyasmi, mintha szünetelnénk, de azon kivül, hogy nem vagyok hajlandó azt mondani neki, hogy szeretem, ugyan annyit beszélünk, mint eddig, talán még többet is. Szeretem, mert ez nem változik, nem kérdés. De nagyon más a hozzáállásunk sok dologhoz, és most, hogy borásznak készül nem tudom, hogy miért kellene itt maradnom tanitónak. Miért ne mehetnék és tehetném azt, ami engem vonz? 

Beszéltem az egyik csoporttársammal mostanság, sikerült nagyon belém látnia, és mondta, hogy egyetlen baj van van velem, hogy nem tudok önző lenni. És igaza van. Soha, egyetlen kérdésben sem voltam önző, mindig mikor baj volt a csoporttársaimmal sosem vették észre, de mindig azért volt, mert ők maguk sem látták, de az ő javukat akartam. Nekem aztán olyan mindegy, milyen a gólyaavatós előadásunk, igy is úgy is felavatnak, de jót akartam, mert nekik fontos volt. Eltrontottam, mert átvettem az irányitást. Ugyan igy az angolos matek témánál. Most viszont nem szeretném csak azt, hogy megjavuljon a kapcsolatom velük, hogy boldog legyek, mikor velük vagyok. És remélhetőleg, ha továbbra is ezt folytatom, rendben lesz.

Pocokkal pedig aztán teljes mértékben... Miatta vagyunk most itt, ahol. Pesten szerettem volna tanulni, ő azt mondta, itt majd kolisok leszünk, megoldunk mindent. Nem oldottunk. Most pedig mikor azt mondta, hogy borász lesz, hagyja a tanitót, támogattam. Mondtam, hogy igaza van, úgyis van egy borászatuk. De rohadtul nem ezt gondolom. Nem fog tudni vele semmit csinálni a családja miatt, amúgy pedig azzal az oklevéllel sem, ha nem a családi pincészetet folytatják. Másik téma pedig, hogy nem akar innen elmenni. Zemplénből. Én viszont már nem igazán birom, és lehet ez lesz az, ami végleg tönkre fog minket tenni, ugyanis teljesen máshogy látjuk ezt az egészet, és a legrosszabb, hogy nem beszéljük meg. Soha, semmit, mert neki most a családi problémái elsőbbséget élveznek, és mindig arról beszélünk. Hatalmas hiba, most már látom, de nem tudom, hogy képesek leszünk-e ezen túl jutni. Szeretnék. Mindennél jobban, mert nekem ő jelent mindent, ő az, akivel elképzeltem a jövőmet. Az az ember, aki tökéletesen megért, aki a támaszom volt egészen eddig, akiben minden feltétel nélkül megbizom. Akivel már nagyon rég óta a közös kis életünket tervezzük. És most úgy érzem, hogy mindent tönkretenne ezzel. De nem merem bevallani neki.

Címkék: személyes szerelem

047.

2017.03.02. 15:00, Limonadee
Öt éves terv

" Success is going from one failure to another failure without losing your enthusiasm"   Weight loss doesn't happen overnight !!  Getting a 6 pack tummy or or a toned body doesn't happen overnight either !!  But staying determined - dedicated and motivated to your ultimate health & fitness goals will get you to "I did it"    Need a program - 1 on 1 coaching - a group of dedicated coaches to help guide and push you to YOUR "I did it" ??  Then get started with our 21 Day Bootcamp >>: Sziasztok, Mézik!

Ugyan eredetileg ezt a 20. születésnapomon szerettem volna megcsinálni, de úgy gondoltam a közelgő születésnapom miatt (még csak 19) megejtem ezt most. Tehát, öt év múlva 24 éves leszek, és most azt szeretném áttekinteni, mit is szeretnék addigra elérni az életemben.

  • Lediplomázni. Ez ugyan nagyon képlékeny most, mert éppen azt tervezgetem, hogy abbahagyom az iskolát és felköltözök Pestre. Viszont mindenképpen szeretném befejezni valamikor, ha máshogy nem, levelezőn - csak kérdéses, hogy mennyire lennék én képes egy olyasmi képzésre.

 

  • Valamilyen OKJ-s képzést elvégezni. Leginkább a sminkmester vagy a kozmetikus érdekelne, ugyebár, Pesten indul is szeptembertől mindkettő, csak nem tudom. Nagyon nem vagyok biztos semmiben, csak abban, hogy most kellene nekem egy jó nagy váltás - és tekintetbe véve, hogy Pocok is velem tartana igy annyira nem is félek belevágni. De egy ilyen képzésnek nagyon örülnék, és szerintem hasznositani is tudnám.

 

  • Pocokkal közös lakás. Akár albérlet, akár saját. Mondjuk a sajátot kétlem ennyi idő alatt, de azért jó lenne. És igazság szerint szeretném annyira családiasra berendezni, amennyire csak lehetséges, mert ekkortájt már lassan szeretnék családot is alapitani, de ez persze nem igy működik. Valamint, ez Pocok döntése is.

028.

2017.01.03. 17:18, Limonadee

page, new year, and 2014 kép

Mézik! Boldog új évet! 

Gondoltam, összeirom nektek, mik történtek velem 2016-ban. Először is januárban voltunk előalkalmasságin, ami nem sikerült. Elszomorodtam, megváltoztattam a felvételis dolgokat, aztán mégis a tanitó maradt az első.

Februárban Pocok szülinapja volt, márciusban az enyém. Szerencsére mindkettő nagyon kellemesen telt, együtt töltöttük.

Májusban és júniusban érettségi. Meglehetősen jól sikerült ahhoz képest, mennyire nem készültem rá, de nagyon örültem, különösen a 93%-os magyar érettségimnek.

A nyár úgy ahogy volt, borzalmas volt, Pocokkal veszekedtünk minden nap, alig találkoztunk, kivéve már augusztus végén, akkor tartottuk magunkat a heti két alkalomhoz. Két szakitás után jó, hogy rájöttünk erre.

Nyáron egyébként megtudtuk, hogy mindkettőnket felvették tanitónak, örültünk mint majom a farkincájának. Most annyira már nem örülünk neki, de hát~

Szeptemberben elkezdődött az iskola, innentől kezdve már nem nagyon voltak mérföldkövek, legalábbis tanulás szempontjából. November körül elkezdődött a ZH időszak, most pedig, a jövő héttől a vizsgák. 

Megpróbáltam bejutni dolgozni és kerestem albérleteket. 50 ezerért találtunk is Pocokkal örültünk is VOLNA neki, ha lenne rá pénzünk. De sehova nem vesznek fel minket, mert még sima munka sincsen, nemhogy alkalmi. Pedig valami álom az a lakás!

Budapest és Pécs. A két legfontosabb történés, mindkettő novemberben. Mindkettő csodálatos volt, egyértelműen Pest volt az, ami igazán megfogott mindkettőnket, még kérdéses, hogy kezdünk-e vele valamit vagy hagyjuk elúszni. Én kezdenék, nagyon szivesen, akár most rögtön, de Pocok nem akar elmenni innen. Majd meglátjuk, ki nyer a végén.

Közös karácsony Pocokkal. Ez és Pest volt az, ami igazán összehozott minket, itt derült ki, mennyire is vagyunk egymásnak fontosak, mennyire nem tudunk egymás nélkül lenni. A következő karácsonyt pedig már a közös lakásban fogjuk tölteni. És hogy miből? Addigra megoldjuk. Muszáj. 

Közös szilveszter. Ez már tavaly is megvolt, most kevésbé volt felhőtlen (mondjuk a tavalyi se volt semmi), de legalább nem egy 10 fokos házban aludtunk el veszekedések és egy kéztörés után. Éééérdekes este volt, de annak örülök, hogy Pocokkal és a legjobb barátnőmékkel telt, meg hogy a számomra fontosabb személyeknek semmi baja nem esett.

És hogy mik a terveim jövőre? Jön majd egy másik bejegyzés, de mivel ezt Pocokkal közösen szereténk összeirni, ezért csak leghamarabb hétvégén láthatjátok. Kellemes hetet nektek!

027.

2016.12.27. 19:26, Limonadee

Mézik, halihó!

Nos, elmúlt az első közös karácsonyom Pocokkal. Azt kell mondjam nagyon bonyolultan telt, de mesélek egy kicsit, beavatlak titeket, nálunk hogy zajlik ez az ünnep.

Pénteken, tehát 24-én befejeztük még a maradék takaritást, leginkább az én szobám volt nagyon rumlis, ugyanis a többi helységet már egész héten kitakaritottuk apránként. Pocokkal is sikerült még pont időben kiválasztani a szülőknek az ajándékokat. Lényeg, ami lényeg, hogy az én szobbám kitakaritása után délután sikerült végre nekikezdenem a fának, ami megint csak az én szobámba került, mert a nappali túl kicsi hozzá (vagy a fa túl nagy?). Miután pedig ez megvolt, alá kerültek az ajándékok is. Nem igazán szeretnék ezekről beszélni, mert még mindig úgy gondolom, hogy nem az ajándékokról szól az ünnep, mindenki azt kapta, amire éppen szüksége volt. Én egy új táskát az iskolába, meg egy szemhéjpúder palettát, ami ugyan nem szükséges, de a nyárára vannak terveim, úgyhogy még az is meglehet, hogy tényleg munkához lesz hasznos. Meg pár körömlakkot. Egyébként, ezekről szeretnék majd beszámolni meg esetleg képeket is hozni majd, még meglátom, hogy sikerül.
A nagy örömködések után megcsináltam a karácsonyi vacsorát, ami nálunk bobájka. Ezt követően volt pár pihis óra, majd mindenki elment a misére. Nem vagyunk túlzottan nagy templomba járósok, nagyit kivéve persze, még igazán vallásosnak sem mondanám magunkat. Én is inkább vagyok gnosztikus, semmint katolikus. Na mindegy.

Vasárnap is reggel templommal kezdtünk, majd a karácsonyi vacsora. Sajnos Pocok erről elkésett. Elkésett? Örülök, hogy a maradékra elengedték. Lényeg, hogy három körül megérkezett, szüleim megkapták az ajándékokat, meg persze mi is megajándékoztuk a másikat egy kis aprósággal. És életünkben először, közösen diszitettük a fát. Igaz, hogy csak egy disz volt, de nekünk nagyon sokat jelentett, hogy azt közösen tettük fel rá. A délután sziesztáztunk, beszélgettünk, mi elkezdtük megnézni a Grincset, mert én még sosem láttam. Este pedig meglátogattuk keresztapuékat. Utána még befejeztük a filmet, meg elkezdtük a Charlie és a csokigyárat, de azt sajnos másnapra hagytuk már. Vagyis, az volt a terv.

Igen, másnapra. Egyedül voltunk itthon, de ahelyett, hogy normálisan eltelt volna már reggel 10-kor jött a hivás, hogy takarodjon haza. És ismét elkezdődött az ördögi kör, nem akartam elengedni, mert nem véletlenül nem lakik otthon már két hete, mégis vissza kellett mennie, megigérte, hogy megoldja. Hát, a megoldás még mindig tart, én nem vagyok szivesen látva anyósoméknál. Nem hogy szivesen, de sehogy. Csak a szokásos. Nem elég, hogy mindenbe beleszól, most már még az én párom az, aki mindenről tehet, holott ő akarta a saját fiát feljelenteni, mert neki nem szimpatikus, hogy együtt vagyunk. Megjegyzem, lassan két éve, tehát ha akarta volna, már megszokhatta volna. Mellesleg, a szememben semmit sem mondd, de a hátam mögött mindennek elhord, mindenkit ellenem uszit, holott egy rossz szavam nem volt ellene. Eddig. Most meg nem beszélünk, de ha még egyszer keresztbetesz nekünk, akkor Isten bizony én megyek a rendőrségre, mert velem ne szórakozzon csak azért, mert neki olyanja van. Én vagyok az, aki csak teherbe akarja ejteni magát és a vagyonáért küzdök, holott pon én vagyok, aki Pocoknak is folyamatosan azt mondja, hogy hagyja a pénzt, csak legyen legalább nyugalmunk. De tök logikus, hogy mindenki neki hisz még az után is, hogy kétszer mentünk szét miatta. Harmadjára nem fogja elérni, mert hamarabb fogok én lépni. Tenni egyelőre még nem tudok sok mindent, nyáron van erre esélyem, akkor pedig azon is leszek, hogy megoldjam. Na nem kibékülni vele, mert arra meg volt adva neki elég esély. Ha akar valamit, akkor ő tesz, iy meg csak simán egyedül marad. Lényeg, am lényeg, hogy Pocok menekül, ide nem jöhet, mert akkor kitagadják a családból. Tehát igen. Csak egy szokásos karácsony.

Szombaton elméletileg a barátainkkal szilveszterezünk, majd kiderül mi lesz ebből. Én nekem őszintén szólva semmi kedvem most ehhez, már annak is örülök, ha csend van meg béke pár órára. No, nemsokára jövök még véleményekkel, addig is minden jót, kedveskéim!

024.

2016.11.23. 16:08, Limonadee

pecs, university, and university of pécs kép

No, Mézik, végre itt!

Az a helyzet, hogy nagyon keveset voltam motanság itthon. Kezdjük ugye ott, hogy a minap, tehát pénteken utaztunk Pécsre Pocokkal egy diákkonferenciára. Mindenki nyalta a fenekünket, mert lesz egy tábor nyáron itt, ahol mi tanulunk, és mikor megtudták, hogy mi vagyunk azok, rögtön nekünk estek, hogy segítsünk szervezni. Nem rossz ez csak kicsit úgy nem tudom. Olyan, hogy ha nem lettünk volna Patakiak, akkor nem is számított volna a jelenlétünk. 

No de Pécs. Hajnali 5-kor indultunk, megálltunk Pesten kb. másfél óráig, mert hát na azért mégis. Megkóstóltam a Starbucksban a Gingerbread lattét és emberek, valami mennyei volt! Mondjuk visszafele úton is betértünk, akkor már nem volt annyira finom. Biztos azért, mert akkor sokan voltak és kapkodtak. No, mindegy, ezt követően folytattuk utunkat Pécsre, ahova 2 körül érkeztünk meg. Az első nap előadásokkal telt, nagyon unalmas és semmitmondó volt az egész. Arról kellett volna szóljon, hogyan tanítsuk a gyerekeknek a honismeretet, hogy illesszük bele még a kémiába is, errefel könyvmegjelenések, könyvbemutatók. Oké, ez is kell, de nem itt, nem olyankor amikor lehetne más, értelmes dolgokról is szót ejteni. Este nem is mentünk már sehova, nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy csak megnéztünk egy filmet.

Másnap délelőtt interaktiv feladatok voltak, ami még tetszett is, meg persze csomó dögunalmas előadás úgyszint könyvekről. Szeretem a könyveket, tényleg nagyszerű, hogy ilyenek is vannak, de akkor is... Gyakorlatot vártam volna el nem ilyeneket. Délután viszont elindultunk Szigetvárra. Nagyon érdekes volt, leginkább az íjászkodás és, hogy felpróbálhattam egy igazi páncélinget. Meg fogdoshattam egy puhi sapkát. Ide is akarták nekem adni, de végül a tulaja úgy gondolta, ha legközelebb is megörvendeztetem, megkapom. Szigetváron megnéztünk még pár nevezetességet, nagyon szép volt az a város. És itt ettem életem legeslegfinomabb fahéjas minicroissantját~ Valami isteni volt. És végre kaptunk normális, ehető vacsorát is, mert a menza borzasztó volt.

Szigetvárról visszaérve Pécsre úgy gondoltuk Pocokkal, nyakunkba vesszük a várost, mert milyen már hogy ott vagyunk és még csak meg se nézünk. Hatalmas csalódás az egész város. Igen, vannak szép részei, de leginkább Miskolchoz tudnám hasonlítani. Semmi extra, végképp nem nevezém kultúrális fővárosnak. No de kinek mi. Nekem Pest a minimum. Meg akartuk nézni a Planetáriumot is, mert internetre az volt kiírva, hajnali egyig nyitva van. Na meg a fenét, már ötkor bezárt. A harmadik nagy csalódás pedig, hogy a kicseszett buszra elköltöttem 400 forintot. Annyiból majdnem oda-vissza megjárom a lakóvárosom és az egyetem távot. Pesten is egy 24 órás jegy, amivel annyiszor és azzal utazol, amivel akarsz is csak 1600. Két kilométerért kicsit sokallom ezt az árat, na de mindegy.

Lényeg, ami lényeg, Pécsett egyedül az éjszakai kilátás fogott meg, más nem. És persze a tény, hogy Pocokkal mehettem. Ez nekem mindennél többet ér. Még a koli borzalmas állapotát is semmissé teszi. 

Visszafele úton ismét Pesteztünk egy picit, a plázában pedig voltak kutyik. Engem úgy meghatott! Nagyon édesek, jólneveltek voltak.

Mostanság pedig, ami esetleg érdekes lehet, hogy írtunk sok-sok zh-t, eldöntöttem, hogy nem érdekel a suli különöseben, csak legyen meg és minél hamarabb elmehessek innen. Nem akarok tanítani. Vagyis akarok, de nem olyan körülmények között, ahogy most tartanak az oktatásban. 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |