Üdvözöllek, Mézi!

A blogom témáját tekintve egyértelműen inkább személyes. És hogy én ki vagyok? Egy lány, aki már egy jó ideje a G-Portál berkein éli mindennapjait. Egy olyan lány, aki nem fél kimondani, amit gondol - amiből rengetegszer konfliktus adódik. Úgy érzem, haladnom kell tovább ezen az úton, nem hagyhatom, hogy bárki elbizonytalanitson. És hogy miért? Mert semmi sem történik véletlenül. Oka van annak, hogy én ezt most leirom, és oka van annak, hogy te erre a blogra tévedtél. És hogy mi az ok? Légy nyitott, és rájössz!

Kódalap: LD

 
 
Seholország

100.

2017.09.04. 15:00, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nos elérkezett az élménybeszámolós bejegyzés. Igazság szerint nem voltam biztos benne, mikor jöttem haza még  akkor sem, hogy meg kellene-e irnom ezt, de végül is ez az én blogom. És miért ne tenném, hiszen régen is mindent leirtam nektek. Mostanság egy kicsit ezek a bejegyzések elmaradtak, pedig nagyon sokszor gondolkoztam, hogy jó lenne megosztani veletek, mi történt velem. Illetve hiányzik is.

No de nem is fecsérelem tovább a szót, térjünk rá a lényegre. Vasárnap, azaz augusztus 20-án indultunk Pocokkal neki a nagyvilágnak. Reggel nyolc körül indultunk, és délre fel is értünk Pestre. No, aki már régebb óta követ, az tudja, hogy nekem Pest a mindenem. Mióta Pocokkal novemberben elmentünk oda, az óta csak arról tudok álmodozni, mikor fogunk oda felköltözni.
Miután megérkeztünk a vonattal, rögtön a szállásra mentünk, mert ismételten új szállást sikerült kifogni, ergo meg is kellett keresni, illetve annyi cuccunk volt, hogy azzal metrózgatni egyszerűen borzalom volt. (Szerencsére metro közelben volt a szállás, és ahhoz képest, milyen olcsó volt, szép tiszta is, úgyhogy valószinűleg következő alkalommal is ott fogunk foglalni.) Ezt követően pedig találkám volt egy lánnyal, ugyanis... Mély levegő, drágák... Megvettem életem első Naked palettáját, méghozzá a 3-asat! Nagyon szép szinek vannak benne, bár annyira nem vagyok vele megelégedve. Inkább kiadtam volna ezt a pénzt Colourpop termékekre, szerintem elégedettebb lennék vele.

A 20-át illetve a 21-ét Pesten töltöttük. Igazság szerint voltunk a várban, megnéztük a tűzijátékot (hatalmas élmény volt, meg is beszéltük Pocokkal hogy jövőre is ott a helyünk), meg hát a szokásos programok - városnézés. Plusz még ugyebár be kellett vásárolni ajándékokból is. És ami hatalmas öröm volt, és sajnáltam, hogy repülővel mentünk, mert nem tudtam több dolgot vásárolni: Árkádban le voltak akciózva a Yankee Candle-ök. Minden. Sajnos bezár a bolt, ahonnan régebben vettem tartokat (első emeleten volt ilyen lakásdekor bolt, ahol árultak YC gyertyákat is, tartokat is, és olcsóbban mint a márkaboltban), és most szinte fillérekért el lehetett őket hozni. Meg amúgy mindent. Ha még nyitva van, és pestiek vagytok szerintem mindenképp megéri benézni.

No, de akkor térjünk is át az utazásra, meg a repülőre. 21-én este már nyolckor a szálláson voltunk, mert mi bizony ALUDNI fogunk. Aha. Ebből az lett, hogy Pocok aludt fél órát egyszer, én semennyit, végighallgattuk legjobb barátnőm problémáit telefonon, aztán Pocok még annyira toppon érezte magát, hogy ő biza még a buszmegállóba is kisétál hajnalban, mert meg kell nézni, merre van. Ja, és elindultunk a busz érkezte előtt egy órával, mert mi átsétáljuk a várost addig~ Aha, nem. Végül leültünk a buszmegállóban és beszélgettünk. Mondjuk arra szükség is volt, eléggé érekes a kapcsolatunk mostanság. A busz egyébként fél háromkor indult, égyre voltunk kint a reptéren, és hatkor indult a repcsink.

Nagyon féltem a repülőtől. El sem tudjátok képzelni, mennyire gyomorideggel mentem ki a reptérre. Meg előtte mik jártak a fejemben. Mindenesetre, maga a reptér egy kész katasztrófa, de legalább nem kellett sokat időzni, meglepődtem hogy egy darab fél literes ásványvizért elkérnek 1000 forintot, de végül is minden rendben volt. Na és a repülő. Hát, Mézik, fantasztikus volt! Az egész egyszerűen... Imádom! Különösen a fel- és leszállás volt emlékezetes, amikor már elértük az utazómagasságot csak olyan... Olyan mintha egy nagyon keskeny, tömött buszon ülnél és valami hihetetlenül sima úton haladnátok. Amúgy... nem tudom, ki hogy van vele, de elvileg nagy turbulencia volt, de észre se vettem szinte. Amennyire komolyan beállitották ezt az egészet, szinte semmi sem volt.

Mire megérkeztünk Angliába, már teljesen ki voltunk készülve a több, mint 24 óra ébrenléttől, igy az első napunkon leginkább aludtunk, illetve Chathamben mászkáltunk egy kicsit. Szerencsétlenségünkre Pocoknak sikerült elkapnia egy kis náthát, igy a második nap is szinte csak Chathamről szólt, de annyira nem is bánom, nagyon szép város
Harmadik nap sikerült összeszednünk magunkat annyira (mivel ekkorra már én is lebetegedtem), hogy reggel elinduljunk Londonba. Mondanom sem kell, hatalmas elvárásaim voltak, főleg, hogy egyik osztálytársam kedvenc városa, és nagyon felhype-olta. Eléggé csalódás volt, mit ne mondjak. Igen, nagyon szép épületek vannak ott, a turistalátványosságok nagy részét megnéztük (csak kivülről, mert tudtuk, hogy egy nap alatt nem tudunk mindent megnézni belülről), sőt még Greenwich-be is elmentünk. De az egész egyszerűen... többet vártam a nagy Nyugattól. Én egyszerűen... ki merem jelenteni, hogy Angliától mi, azaz Magyarország, sokkal többet érünk! Higgyétek el, ha nem igy gondolnám, nem mondanám, de most, hogy láttam, hogy a metro olyan szinten van mint nálunk a hármas metro, hogy a városban a közlekedés borzalmas, hogy ugyan úgy szegények az emberek... Egyszerűen elküldeném azokat a tiniket, akik azt mondják, kimegyek Angliába meg Németországba, mert ott majd milyen jó lesz, hogy nézzék meg, hogy nem. Nem jobb. Erről majd lesz bejegyzés.
Amúgy ha már London... Pocoktól kaptam a Debenshamból két Kat von D rúzst! Mézik én annyira imádom őket! Biztos, hogy ha legközelebb is kint járok, beszerzek belőlük még pár árnyalatot. Nem mondom, hogy olcsó, sőt, de minden pénzt megér!

No de térjünk is vissza... A csütörtök Londonról szólt, pénteken pedig, mint egy kis család, elindultunk Bowingtonba. Tank múzeum, Pocokkal oda meg vissza vagyunk érte. Lényeg, hogy nagyon tetszett, ültem lánctalpasba, szép volt, jó volt, kaptam egy macit. Ééééés~ Bowington után sikerült még utolsóként jegyet venni Stonehenge-hez!!! Ez volt minden álmom Angliával kapcsolatban, komolyan! Hatalmas élmény volt. Mindig is spirituális beállitottságú voltam, úgyhogy nekem aztán duplán nagy élmény volt. És mivel már utolsóként vettünk jegyet, nem is volt sok ember, úgyhogy nyugodtan nézelődhettünk.

Végül pénteken volt a nagybevásárlás, mostohaanyóskám (akit amúgy imádok~) elkisért pár olyan boltba, ahol tudtam anyáéknak venni szuvenirt, illetve végül sikerült az osztálytársainknak is beszerezni pár érdekes dolgot. (Bár lehet a végén megtartom őket, mert továbbra sem vagyunk jóban.) És Mézik, olyan szép cipőt találtam! Lehet majd fogok hozni nektek bejegyzést is az angliai szerzeményekről, mert vettem pár dolgot.

No és végül vasárnap neki is indultunk a hosszú útnak. Borzalmas volt. A komptól féltem a legjobban, de pont, hogy az volt egy olyan dolog az egész útban, amit még élveztem is. Rosszullét nélkül! Egyébként meg tényleg szörnyű volt, apósom kitalálta hogy egy nap alatt érjünk le Balatonra, ő a felét végigaludta, mi meg vezettünk. Megjegyzem, életemben először vezettem autópályán, hajnalban, 24 óra ébrenlét mellett, de mit számit az? Mindegy, nagyon, de tényleg nagyon dühös voltam másnap mindenkire, és úgy voltam vele, hogy ha nekem még egy napot ott kell töltenem, akkor inkább fenéket bele, hazajövök vonattal, még az is jobb.

No, lényeg, ami lényeg, hogy 29-én értünk haza hajnali 2-re. Nem mondom, hogy rossz volt, sőt, ha az utazás nem lett volna, akkor azt mondanám, minden flottul ment volna. Igy annyira nem. De még igy is azt mondom, hogy feledhetetlen, és hatalmas élmény, és nagyon hálás vagyok, hogy emehettem Pocokkal, eljuthattam a Baker Streetre, a Stone Henge-hez és még regeteg mindenhova!

(Képek a bővebbenben, feltöltés folyamatban)

089.

2017.07.14. 22:46, Limonadee
Panaszkönyv

Sziasztok, Mézik!

Elutaztam a minap (konkrétan kedden), mivel Pocokkal megbeszéltük, mi lenne, ha pár napot fent töltenénk Pesten. Hirtelen ötlet volt, ugyanakkor már nagyon rég óta várjuk, hogy legyen "alkalmunk" fellátogatni. Végezetül 6 óra munka, és 3 óra alvás után elindultunk. Maga ez a három nap (kettőre terveztük, de végül sikerült maradnunk egy napot még) csodálatos volt, imádom Pestet egyre jobban. Voltunk kint a Margit-szigeten, és valami hihetetlen volt! Szerettem volna összefutni pár bloggertársammal, de igazság szerint annyira random jött maga az utazás is, és annyira rövid volt, hogy egyszerűen nem jött volna össze. 

Pestről egy pár szót, hogy azért mégiscsak... Aki régebb óta olvas az tudja, hogy mióta novemberben voltunk fent Pocokkal, meg vagyok veszve ezért a városért. Annyira szeretem, ahogy nyüszög, hogy van élet, hogy haza tudok menni még hajnalok hajnalán is, mindenre van lehetőség... Lényeg, ami lényeg, hogy szerencsére Pocok is hasonlóan gondolkozik, mint én, hiszen mióta voltunk ott áprilisban ő is teljes mértékben a szivébe fogadta ezt a helyet. Mikor most voltunk kint tegnap este a Margit-szigeten és láttuk, ahogy a családok mókáznak, mondanom sem kell, mi is elkezdtük szövögetni a terveinket.

Hihetetlenül boldog vagyok, hogy feljutottunk, álmaim városa. Az pedig, hogy Pocokkal lehettem, csak még emlékezetesebbé tette az egészet. (A szállás már kevésbé, de hát végül is... Az egyik Budán volt, ahova nem járt busz, és annyira kint volt a fenében, hogy másnap már egy másik szállásba mentünk, ahol már hat órakor épitettek... valamit. Na sebaj, nem aludni mentünk~)

No, viszont nem kifejezetten erről szerettem volna nektek mesélni, sokkal inkább arról, hogy ma ugyebár a fél hármas IC-vel jöttünk haza. Szokásos módon, kb. fél órával előtte megyünk megvenni a jegyeket, mire a pénztáros emberke kijelenti, hogy elfogyott a helyjegy. Nekem már akkor gyanús volt az egész, de azt mondta, szálljunk fel, a kalauz majd ad nekünk helyjegyet. Gondolkoztam én, hogy mi, hogy tudna már adni, ha egyszer elfogyott, de nagyon nem volt idő gondolkozni, felszálltunk, majd találkoztuk egy hölggyel, aki ugyan abba a helyzetbe csöppent, mint mi. No, ő elmondta nekünk, hogy alaposan átvágtak, mert a "helyjegy", amit a kaller ad, az nem az, hanem pótdij, azért, amiért mi állunk az IC-n. Na ekkor akadtam ki, leszállni már nem tudtunk, kiderült, hogy a következő és az utánira sincsen már helyjegy, de ne aggódjunk, ha tegnap akartuk volna megvenni a jegyeket, az sem segitett volna, mert már akkor sem volt.

Tudjátok, szidhatnám a kormányt, de nem fogom. Egyrészt, mert meg vagyok vele elégedve bizonyos értelemben, és erről majd lesz is bejegyzés, másrészt viszont nem az ő kezükben van a MÁV. Na de hogy ugyebár régebben hallgattam Morning Showt, amiben egyrészt megkérdezték a hölgyet, aki kérdésekre válaszol, és azt állitotta, a vonatok 90%-a pontosan érkezik. No, nálunk mindig, de tényleg MINDIG késik. Másrészt, mi az már, hogy nincs helyjegy, és állnom kell, iletve bűnttetést fizetnem? Hogy van ez? Többet fizettem az állásért egészen Miskolcig (kb. két óra, mert késett), mintha lett volna ülőhelyem, másrészt úgy bántak velem, mintha egy kutya lennék, a mosdóba nem lehetett bejutni, illetve az egyetlen működő mosdóban nem volt viz. Én őszintén nem tudom, mit mondhatnék, ugyanis szánalmasnak tartom ezt az egész "rendszert". IC és ráadásul pénteken, a legforgalmasabb időben, és errefelé 3, azaz HÁROM kocsit inditanak. Értitek ti ezt? Mert én nem. Arról már nem is beszélve, hogy ha egyszer elfogyott a hely, akkor hogy adhatják ki az "állóhelyet"? Akkor mondja, hogy sajna, igy jártunk, menjünk a következővel, vagy az az utánival. 

Szerintem teljes mértékben jogos a felháborodásom, még talán engem lehet hibáztatni, hogy későn vettem meg a jegeyet, de a hölgyet, aki Németországból jött haza és tegnap lefoglalta, na arra már tényleg nem lehet mit mondani. Sem erre az egészre, mert szánalmas, ami itt megy. Lehet Dunántúlon minden jól működik, de igen, ide is követelhetnénk azt, hogy legalább ne késsen, működjön rajta aminek kell, és ne kelljen az embereknek állnia, mert mi a fasz?

No, most pedig, hogy kidühöngtem magam megyek, és alszom. Három napja nem aludtam rendesen és folyamatosan Pestet jártam, úgyhogy rám fér egy kis pihenés. Holnap pedig ismét munka~

Címkék: vélemény utazás

080.

2017.06.08. 17:29, Limonadee

Sziasztok, Mézik!

Nos, az a helyzet, hogy az utóbbi két napon betanitáson voltam a Tescoban, mert ha minden igaz, akkor oda fogok menni diákmunkára kasszásnak. Nagyon kedvesek voltak az ottaniak, mind nagyon segitőkészek és rendkivül rendesek ahhoz képest, hogy a bugyuta kérdéseimmel biztos idegesitettem őket már egy idő után. Mindenesetre a kasszázás tetszene, csak sajnálom, hogy egy olyan hölgyhöz kerültem, aki az elméletet előnyben részesitette a gyakorlattal szemben. Pocok sokkal ügyesebb is volt tőlem, bár azért tisztában vagyok vele, hogy nekem is fog majd menni, ha már egy pár napja benne vagyok a dolgokban.

Egyébiránt ma, mikor hazajöttem Pocoktól (szedtünk cseresznyét és lemostuk Lizát~, sajna nem volt sok időnk már, mert mire odaértünk hozzájuk, késő délután volt, igy nagyon nem is mentük sehova, inkább punnyadtunk és Trónok harcáztunk, amúgy is nagyon korán keltünk reggel) rátaláltam egy nagyon jó kezdeményezésre. Van Vakációs bérlet a MÁV-nál, és biztos vagyok benne, hogy ha Pocokkal megkapjuk az első fizetésünket, akkor ez lesz a legelső, amit megveszünk belőle szerintem, mert fantasztikus! Konkrétan 16 ezerért az egész országot bejárhatod 30 nap alatt! Imádom.

Azt hiszem, egyelőre ennyi. Szeretlek titeket~

024.

2016.11.23. 16:08, Limonadee

pecs, university, and university of pécs kép

No, Mézik, végre itt!

Az a helyzet, hogy nagyon keveset voltam motanság itthon. Kezdjük ugye ott, hogy a minap, tehát pénteken utaztunk Pécsre Pocokkal egy diákkonferenciára. Mindenki nyalta a fenekünket, mert lesz egy tábor nyáron itt, ahol mi tanulunk, és mikor megtudták, hogy mi vagyunk azok, rögtön nekünk estek, hogy segítsünk szervezni. Nem rossz ez csak kicsit úgy nem tudom. Olyan, hogy ha nem lettünk volna Patakiak, akkor nem is számított volna a jelenlétünk. 

No de Pécs. Hajnali 5-kor indultunk, megálltunk Pesten kb. másfél óráig, mert hát na azért mégis. Megkóstóltam a Starbucksban a Gingerbread lattét és emberek, valami mennyei volt! Mondjuk visszafele úton is betértünk, akkor már nem volt annyira finom. Biztos azért, mert akkor sokan voltak és kapkodtak. No, mindegy, ezt követően folytattuk utunkat Pécsre, ahova 2 körül érkeztünk meg. Az első nap előadásokkal telt, nagyon unalmas és semmitmondó volt az egész. Arról kellett volna szóljon, hogyan tanítsuk a gyerekeknek a honismeretet, hogy illesszük bele még a kémiába is, errefel könyvmegjelenések, könyvbemutatók. Oké, ez is kell, de nem itt, nem olyankor amikor lehetne más, értelmes dolgokról is szót ejteni. Este nem is mentünk már sehova, nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy csak megnéztünk egy filmet.

Másnap délelőtt interaktiv feladatok voltak, ami még tetszett is, meg persze csomó dögunalmas előadás úgyszint könyvekről. Szeretem a könyveket, tényleg nagyszerű, hogy ilyenek is vannak, de akkor is... Gyakorlatot vártam volna el nem ilyeneket. Délután viszont elindultunk Szigetvárra. Nagyon érdekes volt, leginkább az íjászkodás és, hogy felpróbálhattam egy igazi páncélinget. Meg fogdoshattam egy puhi sapkát. Ide is akarták nekem adni, de végül a tulaja úgy gondolta, ha legközelebb is megörvendeztetem, megkapom. Szigetváron megnéztünk még pár nevezetességet, nagyon szép volt az a város. És itt ettem életem legeslegfinomabb fahéjas minicroissantját~ Valami isteni volt. És végre kaptunk normális, ehető vacsorát is, mert a menza borzasztó volt.

Szigetvárról visszaérve Pécsre úgy gondoltuk Pocokkal, nyakunkba vesszük a várost, mert milyen már hogy ott vagyunk és még csak meg se nézünk. Hatalmas csalódás az egész város. Igen, vannak szép részei, de leginkább Miskolchoz tudnám hasonlítani. Semmi extra, végképp nem nevezém kultúrális fővárosnak. No de kinek mi. Nekem Pest a minimum. Meg akartuk nézni a Planetáriumot is, mert internetre az volt kiírva, hajnali egyig nyitva van. Na meg a fenét, már ötkor bezárt. A harmadik nagy csalódás pedig, hogy a kicseszett buszra elköltöttem 400 forintot. Annyiból majdnem oda-vissza megjárom a lakóvárosom és az egyetem távot. Pesten is egy 24 órás jegy, amivel annyiszor és azzal utazol, amivel akarsz is csak 1600. Két kilométerért kicsit sokallom ezt az árat, na de mindegy.

Lényeg, ami lényeg, Pécsett egyedül az éjszakai kilátás fogott meg, más nem. És persze a tény, hogy Pocokkal mehettem. Ez nekem mindennél többet ér. Még a koli borzalmas állapotát is semmissé teszi. 

Visszafele úton ismét Pesteztünk egy picit, a plázában pedig voltak kutyik. Engem úgy meghatott! Nagyon édesek, jólneveltek voltak.

Mostanság pedig, ami esetleg érdekes lehet, hogy írtunk sok-sok zh-t, eldöntöttem, hogy nem érdekel a suli különöseben, csak legyen meg és minél hamarabb elmehessek innen. Nem akarok tanítani. Vagyis akarok, de nem olyan körülmények között, ahogy most tartanak az oktatásban. 

022.

2016.11.12. 13:12, Limonadee

Mézik!

Budapest. Magyarország fővárosa. Megszámlálhatatlanul sokat voltam már ott, keresztanyukám ott élt. Aztán meg osztálykirándulások alkalmával. Viszont sosem éreztem még azt, amit ezen a hétvégén. Nem tudom, hogy mi tette ezt ennyire emlékezetessé, hiszen most sem történt semmi különleges. Talán csak a személy, akivel mentem.

No, de kezdjük is az elején. Pocokkal már egy jó ideje terveztük, hogy elmegyünk Pestre pár napra, és most, szünetben jött el az alkalom, hogy ezt megejtsük. Le is foglaltuk egy csinos kis hostelt a belvárosban, pontosabban az 5. kerületben. Igen, minden kicseszett "közel" volt, és imádtam~

Pénteken dél előtt indultunk, 10.40-kor vonattal. Meg pótlóbusszal~ Elvileg tanulni akartunk út közben, mert ZH-k lesznek jövőhéten, de helyette csak beszélgettünk, valamint kaptam Pocoktól egy nagyon kedves meglepestést. Képet erről láthattok. És még mielőtt megkérdeznétek, nem, nem eljegyzés. Inkább csak a tudat, hogy az is tervben van, de még várat magára. Ennek apropója pedig az volt, hogy a névnapomra kapott gyűrű kicsit megkopott, mert az nem ezüst volt, így kicserélte erre a tüneményre, ami remélhetőleg örök darab lesz majd. Annyira nagyon megörültem, el se tudjátok képzelni!

Nos, a vonatozást követően én kitaláltam, hogy mi csak másfél kilométerre vagyunk, ne vegyünk már ezért jegyet, elsétálunk. No, az az egy kilométer nagyon nem annyi volt, hanem majdnem 8, de sebaj~ Láttunk rengeteg üzletet útközben, ahova be akartunk nézni, de sajnos erre már pont nem volt idő. Pénteken egyébként olyan 5 körülre értünk oda a szálláshoz, el is mentünk rögtön enni a Westendbe, mert éhen haltunk. Valamin Starbucks~ Imádom a fehér csokis Lattét~

Ami viszont a plázában volt még... M.A.C. Mondanom sem kell, minden vágyam volt egy rúzs, de nem nagyon volt szívem kiadni érte annyit eddig. Hát ez után sem, az biztos, olyan hihetetlenül nagyon elvették a kedvemet tőle. Kipróbáltam egy rúzst, vagyis hát csak a kezemen, de komolyan mondom, hogy a Rimmeles rúzsomnak jobb a tartóssága még kézen is. És ezzel nem a Rimmelt akarom szidni, mert a kedvenc márkám. A másik csalódásom ebben az üzletben a szemhéjpúderek. Kipróbáltam vagy ötöt, hátha csak a világosak nem elég pigmentáltak... De még a bordó sem! A harmadik pedig az ecsetek, és itt jött el az a pont, mikor fogtam magam és szó szerint őrjöngve menekültem ki onnan. A szar kis Ebayes ecsetem puhább és jobb, mint ez! Én nem tudom, hogy ki az, akinek ezek tetszenek, a rúzs is lehet, hogy csak rajtam nem működött, de eléggé ki voltam akadva, hogy ezt tapasztaltam, mert azért lássuk be, nem egy olcsó márkáról beszélünk, és szerintem ez ebben az árfekvésben - de még egy középkateóriában sem - megengedhetetlen.

Este egyébként kimentünk Pocokkal a Margit-hídra, meg végigjártuk a Parlamentet és környékét. Hihetetlenül gyönyörű volt, és nagyon élveztem. Talán a kedvencem ez az esti kis séta volt egész pesti hosszúhétvégézésünk alatt. Nem maradtunk kint túl sokáig, 11 körül visszamentünk, mert baromira elfáradtunk.

Szombaton bejártuk az egész várost. Reggeli-ebéd után megvettünk egy 24 órás jegyet és mindenhova elmentünk. Az operát, a színházakat megnézni, valamint egész Budát körbejártuk busszal. Voltunk a Halászbástyánál és természetesen a Hadtörténeti múzeumot is végignéztük. Ezzel kb. el is telt a nap, kicsit megpihentünk ezek után, majd fél 11-kor elmentünk moziba, mert miért is ne. Az Idegpályát néztük meg, nagyon tetszett mindkettőnknek~

Vasárnap pedig felkeltünk reggel hatkor, összepakoltunk, majd hétkor már úton voltunk, mert még egyszer meg akartuk nézni azokat, amik belefértek a programba. Sajnos koránt sem volt annyi erőnk mint ezelőtt nap, fáradtak voltunk és mindenünk fájt, de kellett ez. Nem tudom elengedni ezt a várost, legszívesebben már most visszamennék, és ahogy beszéltük Pocokkal, ő is visszavágyik. Elmondhatatlanul hiányzik, már most, és most érzem azt, hogy honvágyam van. Nem ott születtem, eddig nem is hatott meg soha. Viszont most, vele, tényleg úgy éreztem, hogy ez kell nekem, nem a vidéki élet. És tény, sokkal inkább lenne az, hogy csak dolgozni járnék be a városba, amúgy kint laknék valami tanyán, de Pest nekem akkor is a kedvenc városom. És igen, hivatalosan is lehagyta Szegedet. Lehet, hogy csak azért, mert ott még nem voltam a drágámmal, de ide minél hamarabb szeretnék újra elmenni. Hiányzik az élmény.!

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |